Kitagadhat anyám, amiért elvesztettem a szüzességem?

A lány tudta, miért dühös rá ennyire. Tegnap elvesztette a szüzességét Gáborral, pedig alig volt 16 éves. Ostoba fejjel úgy gondolta, hogy az anyjával megbeszélheti az élményt. Ám amikor hozzáfogott, Juli elfehéredett arccal, nyakán lüktető erekkel csak ennyit ordított:

- Tönkre akarod tenni az életed? Mi lesz, ha fiatalon becsúszik a gyerek?! Hogy mész így egyetemre? - majd az ujjain számolva sorolta a barátnőit, akiknek a lányai túl korán estek teherbe, megnehezítve ezzel a családjuk életét.

Zita végighallgatta a monológot, aztán a kamaszokra jellemző daccal rávágta:

- Én nem vagyok olyan, mint ezek a lányok!

Erre a mondatra Juli pár másodperc alatt a szobában termett, és megkezdte a ruhák kidobálását a szekrényből.

A lány lehajolt a földön heverő holmikért, és néhányat behajított a hátizsákjába. Megértette, hogy az anyja nem ismeri eléggé őt, sem az elszántságát, hogy márpedig orvos lesz. A többi lányhoz hasonlította, akik egy szép mosolytól elaléltak, egy vodka-kólától már vihogva fetrengtek a földön, és persze nem vigyáztak. Felvette megtömött táskáját, és a bejárat felé indult. A nő már a nappaliban ült, csak akkor szólalt meg, amikor lánya keze a bejárati ajtó kilincsén nyugodott.

- Hova mész?

- Még nem tudom. Neked volt sürgős kilakoltatnod. Úgyhogy majd útközben kitalálom.

Juli megütközött a kijelentésen.

- Nem mész el igazából - mondta félig kérdőn, félig kijelentésként.

- De igen. Nem akarok problémát okozni neked. Szia!

Ha nem értesz meg, elmegyek!

Bevágta maga után az ajtót, és meg sem állt a keresztanyja lakásáig, aki készséggel befogadta. Napok teltek el az összeveszés óta, de nem kereste az anyját. Az anyja sem őt. Néha hallotta, ahogy a keresztanyjával telefonon veszekednek, de szándékosan nem kérdezte meg, miről. Eltelt az első hét, majd az első hónap. Zita még kitartott, de a kezdeti dacot átvette a mardosó hiányérzet.

Éjjelenként a könnyeivel áztatta el párnáját. Hát ennyire nem hiányzik neki? Gond nélkül kibír egy hónapot a gyermeke nélkül, anélkül, hogy meglátogatná?

Nem értette. Szófogadó volt, jól tanult az iskolában, és a zongoratanár is dicsérte. Tényleg ekkora problémát okozott, hogy együtt volt Gáborral? Pedig azt hitte, hogy jó gyerek, és remélte, az anyja is annak tartja. Azt hitte, mindent megbeszélhetnek. Tévednie kellett.

Egyik este épp kilépett a zuhany alól és megdörgölte sírástól kivörösödött szemét a durva törölközővel, mikor hallotta, hogy a keresztanyja szólongatja. Magára kapott valamit, és kilépett a fürdőszobából. A nappaliba érve megtorpant. Juli ült a kanapén, ugyanolyan kisírt szemmel, mint az övé. Sokáig nézték egymást, végül a keresztanya unta meg anya és lánya néma, makacs küzdelmét.

- A francba is, öleld meg a lányodat!

Juli, mintha rugóból lettek volna a lábai, egy szempillantás alatt felpattant és a lánya mellett termett. Szorosan magához ölelte Zitát. Egymásba kapaszkodva szipogtak, az anya pedig csak ennyit mondott:

- Sose voltál olyan, mint a többi lány! És kérlek, továbbra is mondj el mindent nekem!

Molnár Kitti novellája

Nyitókép: Shutterstock