"Csak fiatal, feszes testű nőkkel randizok!" Tényleg?

Pár hónapja történt, hogy leültem egy asztalhoz, ahol egy negyvenes pasi épp arról beszélt, hogy ő csak 35 alatti nőkkel randizik. Itt azért felhúztam a szemöldököm, de kiderült, hogy ez még nem minden. Azt is megosztotta velünk, hogy nemrég adott esélyt egy negyvenéves nőnek, de pár randi után rájött, hogy nem ő az igazi, mert nem volt elég feszes a teste. Mivel ő egész életében aktívan sportolt, így ezt a nőktől is elvárja és mivel a negyvenes nők általában nincsenek elég jó formában, inkább egy fiatalabb lányt tud elképzelni maga mellé.

Mondanom se kell, nem volt túl szimpatikus ez a hozzáállás, talán azért sem, mert én is érintett vagyok a témában. Elmúltam negyven, bár letagadhatok pár évet, elszomorít, hogy valaki egy szám alapján mond egy nőről ítéletet. Arról nem is beszélve, hogy bár nincs rajtam sok súlyfelesleg, sőt, általában csinos és vonzó nőnek tartanak, évek óta küzdök a narancsbőrrel, szóval tény, hogy nem elég feszes és sima a bőröm.

Sokszor hallottam, hogy a pasik egyszerűek és csak az számít, hogy legyen kaja a hűtőben és jó legyen a szex, de az nem számít, hogy mi van egy nő fejében? Nyilván nem akarok általánosítani és biztos vagyok abban, hogy sok férfinak mások a preferenciái, de azért kicsit elkeserített ez a gondolkodásmód és azóta még kritikusabban méregetem a saját testem.

Sokszor megkaptam én is, hogy magasak az elvárásaim és azért vagyok még egyedül így 40 felett, de sosem vártam el a tökéletességet a páromtól. Az már más kérdés, hogy én törekedtem arra, hogy tökéletes legyek, mert azt hittem, hogy csak akkor leszek szerethető, de aztán idővel ezt is elengedtem. Nekem is tetszenek a szép izmok, de sosem ez alapján szerettem bele egy másik emberbe. Volt kövér pasim, alacsony pasim és olyan is, aki külsőleg egyáltalán nem jött be az elején, de a belső értékei és az a megmagyarázhatatlan vonzalom, ami kettőnk között volt, hamar megszépítette.

Az ilyen emberek mellett rögtön elkezdek szorongani, mert azt érzem, hogy nekem is folyamatosan a legjobb formámat kell nyújtanom, ami lássuk be, baromi fárasztó. Arról nem is beszélve, hogy mindannyian arra vágyunk, hogy a hibáinkkal együtt fogadjon el a másik, és legalább otthon lehessen lazítani.

Szerintem a mai negyvenes társkeresők nagy hibája, hogy van egy kép a fejükben az áhított partnerről és foggal-körömmel ragaszkodnak ehhez. Teszik mindezt úgy, hogy saját magukat sem ismerik igazán és nincsenek azzal tisztában, hogy ki az az ember, aki igazán boldoggá tudná tenni őket. Szerintem nagy a baj, ha az ember életkor vagy feszesség alapján szelektál, mert ennek semmi köze a valódi értékekhez.

Valahol ez inkább arról szól, hogy valaki csak akkor érzi magát jó pasinak vagy nőnek, ha egy jó pasi vagy nő van mellette. Nyilván fontos, hogy vonzó legyen számunkra a másik külseje, fontos a kémia, de egy hosszútávú elköteleződéshez sokkal több kell egy jó testnél, legalábbis szerintem.

Nyitókép: Shutterstock