Hogy találjak párt 40 felett, ha a pasiknak fiatalabb nők kellenek?

Már meg sem lepődünk azon, ha egy 40-50 körüli férfinak fiatalabb, akár huszonéves barátnője van, ez mondhatni már valamilyen szinten megszokott. Viszont ma az a helyzet, hogy sok ilyen korú férfinak - ha egyedül marad - esze ágában sincs a saját korosztályában társat keresni.

Evidens neki, hogy a jóval fiatalabb lányok közül válogat, és válogathat is. Persze többnyire akkor, ha megvan hozzá a megfelelő sármja vagy anyagi háttere. Mert azért valljuk be, egy fiatal nőnél általában akkor jön szóba egy nála jóval idősebb pasi, ha ez a kettő kipipálható. De ha nincs meg, neki tulajdonképpen akkor is fiatal nő kell...

Több férfivel is beszélgettem, akik már azért közeledtek az 50 felé, de legalábbis benne jártak jócskán a negyvenes éveikben, és bizony elárulták, nem a saját korosztályukban keresnek párt. A Tinderen olyan 25-33 esetleg 35 közötti nőkre szűrnek, annál idősebb már nem igen jöhet szóba.
Gondolhatjuk azt, hogy oké, de ez csak pár férfi, nem valószínű, hogy a többi is ilyen. Csakhogy a tapasztalatok nem ezt mutatják.

Egy 38 éves nő ismerősöm miután hosszú évekig kapcsolatban élt, kikerült újra a „húspiacra", és úgy döntött, megpróbálkozik az online társkereséssel. Letöltötte az applikációt, és elkezdte huzigálni. Csakhogy azt vette észre, hogy gyakorlatilag senkivel nem áll párba. Pedig egy nagyon is csinos, szép nőről van szó. Úgy tűnik, egyetlen baj van vele: a kora. A férfiaknak már ki sem dobja az ő profilját, mert nem fér bele a keretükbe. És sajnos nem egy ilyen korú nő panaszkodik erről...

Lehet most azt mondani, hogy persze, mert a Tinderen csak idióta pasik vannak fent, de sajnos ez nem csak a Tinderen megy így.

Megkérdeztem a férfiakat, mi a baj a negyvenes vagy akár ötvenes nőkkel? Persze nyilván érthető az is, hogy a friss hús mindig vonzóbb, mert finomabb. Na de azt gondolnánk, hogy jobb esetben egy ennyi idős férfinél már a társkeresési feltételek nem a csak a külsőségekre korlátozódnak.
Azt mondták erre, hogy egy 35 feletti nővel „már csak a baj van" – durván fogalmazva. Mert az már egyrészt tele van lelki sérülésekkel (érthető módon), rossz tapasztalatokkal (ki nem?), már nehezebben alkalmazkodik, megvan a kialakult élete, és ráadásul ott van a gyerek-kérdés is. Ha van, akkor azért problémás a dolog, ha pedig nincs akkor azért, mert vélhetőleg akar, mégpedig minél előbb, mert ugyebár ketyeg az óra. Ez pedig egy pasi számára ijesztő, főleg ha ő már túlvan a gyerekvállaláson.

Szóval nagyon rizikós már egy 35 feletti nő, hát még egy negyvenes... - a férfiak szerint, tisztelet persze itt is a kivételnek!

Elgondolkodtam, hogy ha netalántán még mindig vagy újra egyedül leszek a negyvenes vagy ötvenes éveimben, akkor mennyi esélyem lesz arra, hogy párt találjak, ha most is baromi nehéz? Ha sok férfi így gondolkodik, és még az esélyt sem adják meg ennek a korosztálynak, amiben ők is beletartoznak?

Járjak majd el bárokba és szedjek fel én is fiatalabb pasikat, mert azok még lehet nyitottabbak lesznek majd rám, mert ugyebár a MILF-ek elég szexinek számítanak náluk. Csak éppenséggel én most is, és vélhetőleg majd akkor is szellemi és lelki szinten keresem majd a társam. És ha ezeket a szempontokat veszem figyelembe, akkor valószínűleg egy nálam 15-20 évvel fiatalabb férfi nem fogja megadni azt, amire vágyom.

De vajon a pasik miért nem így gondolkodnak?

Nekik tényleg minden szempontból kielégítő partner egy jóval fiatalabb barátnő? Vagy abban a korban már kvázi mindegy is, és nem lesz fontos, hogy tudjak vele beszélgetni, hogy egymás igazi társai legyünk, nagyjából ugyanott legyünk az életben, és fejben is?

Azért bízom benne, hogy akadnak, akik nem így gondolkodnak. És nyilván az elkeserítő tendenciák ellenére, minden korban lehet párt találni. Max kisebb nagyobb buktatók után, de az élet majd úgyis elénk sodorja azt, akit kell. Tök mindegy hány évesek vagyunk.

Nyitókép: Shutterstock