Gyertyafényes "mi-idő" - Vajon a férfiak is erre vágynak?

A kettesben töltött idő fontosságát és szükségét én nem vitatom, abban viszont nem vagyok biztos, hogy férfi és nő ugyanarra gondol, amikor szóba kerül, a "randi kettesben".Talán ebből a szempontból nem vagyok tipikus nő, de nem rajongok az étterembejárásért. Annyi minden más, számomra értékesebb, izgalmasabb, érdekesebb programot el tudok képzelni, ha végre úgy adódik, hogy a férjemmel kettesben lehetünk - ez ennyi gyerek mellett nem gyakran fordul elő, ha leszámítjuk a bevásárlásokat -, az utolsó, ami eszembe jut, a gyertyafényes vacsora.

De, hogy tisztán lássak a kérdésben, úgy döntöttem, megkérdezem a férjemet, hogy a következő alkalommal, amikor kettesben lehetünk, szerinte hova menjünk randizni? Életem párja, aki már a randi szótól is kivan, így válaszolt:

- Esti vagy nappali program?
- Nappalból estébe nyúló.
- És te hova szeretnél?
- Oda, ahova te.
- Ez valami beugratós kérdés?
- Nem, csak szeretném tudni, hogy ha te szerveznéd a programot, akkor hova vinnél.
- Tehát beugratós kérdés. Vacsora?
- Nem akarok vacsorázni, különben is, anyámék is hiába jártak kéthetente étterembe, nekik sem segített a gyertyafény, 25 év után elváltak. Tehát, hova vinnél?

Nem volt titok számomra az, hogy a férjem sem tartja hasznos időtöltésnek az éttermi vacsorákat, de kicsit megragadva az evésnél, első körben azt javasolta, ne menjünk sehova, rendeljünk pizzát és sorozatozzunk. Bár ebben nem volt sok újdonság, legfeljebb annyi, hogy a gyerekek nem lennének otthon, szerintem nem rosszabb ötlet, mint vacsizni menni valami puccos étterembe. Ugyanakkor eszembe jutottak a barátnőim szavai: "Iyenkor végre kiöltözhetek, kisminkelem magam, kiszakadunk a szokásos környezetből és csak egyetlen téma tiltott: a család."

Nem értek egyet a család-téma tiltólistázásával, de tény, hogy bár jó kettesben sorozatot nézni és gluténmentes pizzát falni hozzá, nem mondanám, hogy ez lenne életem legizgalmasabb, legeredetibb randija.

Viszont az, hogy menjünk el kirándulni, fedezzünk fel egy várost, ahol még nem jártunk, legyünk turisták, üljünk be egy színházba, moziba, sokkal jobban megmozgatott. És abban is egyetértek életem szerelmével, hogy a randizás nem egy kötelező program, s noha szükség van arra, hogy ne csak szülői minőségben találkozzunk, szinte mindegy, mit csinálunk, a lényeg, hogy kiszakadjunk a napi rutinból és kettesben, egymásra figyelve töltsünk el időt.

De egy férfire - mégha számomra ő is a legfontosabb -, nem alapozhatok, ezért feltettem a kérdést néhány férfibarátomnak is: "Te legszívesebben hova vinnéd randizni a feleségedet, ha a sehova nem opció?"

"Gyertyafényes vacsora nálunk jól még nem sült el. A feleségem elvárja, hogy én ne igyak meg egyetlen pohár alkoholos italt sem, mivel én vezetek, miközben ő vörösborral koccint velem. A taxi nem opció, drága, ne költsünk rá, mondja, de így olyan érzésem van, hogy én csak a személyzet vagyok, sofőr, bankár, na meg a romantikus semmiségekről csacsogó kellék. Aztán hazamegyünk és elvárt a gyertyafény folytatásaként a romantika, amivel nyilván nincs bajom, csak épp a spontaneitás hiányzik az egészből. Sokkal nagyobb lenne bennem a hév, ha valami olyat csinálnánk, amiben egy másik oldalát láthatnám meg" - mondta Gyuri barátom, aki szabadidejében imád motorozni, meccsekre járni, szívesen vinné az asszonyt is magával, de párja egyikért sem rajong, így marad a havi egy drága és kicsit sem izgalmas vacsora.

Testvérem férjénél is bepróbálkoztam, de ott hamar kiderült, hogy nem járnak vacsorázni, nincs igényük ilyesmire, úgy gondolják, a napi munka után örülnek, ha otthon egymás mellett eshetnek össze. Úgy vannak vele, hogy a "mi-idő" ideje akkor jön el, amikor a fiuk úgymond kirepül.

"Ha nyáron lenn vagyunk édesanyámnál vidéken, akkor elmegyünk kettesben sétálni egyet a városba, beülünk valahova ebédelni, de egyébként nem szervezünk ilyen programokat magunknak. Néha, amikor szombat délelőtt kettesben megyünk el bevásárolni, azon szoktunk röhögni a kocsiban, hogy ez a mi randink. Szóval nincsenek erőltetett randik, nem hiszünk az ilyesemikben, mégis 22 éve szeretjük egymást" - magyarázta a sógorom. A biztonság kedvéért megkérdeztem a testvéremet is, aki szinte szóról szóra ugyanazt mondta el, amit a férje, hozzátéve, hogy ha Kristóf randizni akar, majd szól, de egyelőre egyikükben sem jelentkezett ilyen igény.

Lajos barátom sokáig ágról ágra szállt, de 8 évvel ezelőtt révbe ért. Saját gyermeke ugyan nincs, de a nála néhány évvel idősebb felesége gyerekeinek a nevelésében aktívan részt vesz. A cívisvárosban élnek, így igazán sok lehetőségük adódik a randizásra, és ha tehetik, szerveznek is romantikus estéket maguknak. Jóbarátom igazi romantikus lélek, így párjának nincs oka panaszra.

"Mindketten nagy zenerajongók vagyunk - a szakmánk is a zenéhez kötődik -, a koncert, operaelőadás nálunk alap, de nem kell nekünk alkalom ahhoz, hogy elég időt fordítsunk egymásra, nincsenek klasszik randijaink. A munkánk természetéből fakad, hogy inkább este dolgozunk - nem egyidőben, mielőtt még... -, így amíg a gyerekek iskolában vannak, sok időnk van, amit közös főzésekkel, filmnézéssel, sétákkal töltünk, és nálam egy szál vagy csokor virág, mint meglepetés sem ritka. Sőt, délelőtt, miután elvittem a gyerekeket a suliba, időnként viszek haza valami édességet a cukrászdából, amit együtt fogyasztunk el otthon. Nem hiszem, hogy a havi egy gyertyafényes vacsora ennél többet adna, de majd kipróbáljuk" - írja a mondat végén egy kacsintós szmájlival.

Balázs haverom igazolta kolléganőm állítását, amit még a férjem sem akart elhinni, miszerint a férfiak, ha válaszhatnak, inkább söröznének, meccsre mennének, vagy játszanának. Ő a párjával legszívesebben videójátékozna, közben pizzázna és sörözgetne, mint régen, amikor még a családalapítás nem volt köztük téma: "Nekem ez jelenti a romantikát, és nem a kaja-pia, meg a játék miatt, hanem mert csodás kettesben töltött évek voltak azok. Mindig, ha vita, veszekedés alakul ki közöttünk, ebbe kapaszkodom, így tudatosítom magamban, hogy ő még mindig az én Rozim, akivel le akarom élni az életem."

Öt férfi, öt válasz, nyilván nem releváns minta, és biztosan az is számít, hogy madarat tolláról, a barátaimat meg rólam. De ettől függetlenül, abban mindegyikükkel egyetértek, hogy nem külső elvárásoknak kell megfelelni.

Mégis, figyeljünk oda egymásra, a másik jelzéseire. Ha Ő vacsorázni akar, akkor igenis tessék elvinni, megdicsérni a frizuráját, a sminkjét. De ne legyen ez kényszer, inkább szeretettel, empátiával és szerelemmel teli odafordulás, érdeklődés. Ha pedig mindez a kanapén ülve is megvan, az is jó, mert a lényeg az érzés, hogy fontos vagy nekem és én is fontos vagyok neked.

Nyitókép: Shutterstock