Ezeket tartsd észben, ha meg akarsz bocsátani annak, aki megcsalt

Felesleges megbocsátani. Aki egyszer megtette, máskor is meg fogja. Bizalomvesztés, megdöbbenés, mintha valaki kitépte volna a szívünket. Mintha az egész világunk a feje tetejére állna, és hirtelen minden olyan képlékennyé válik, mintha innentől már senkiben és semmiben nem lehetne megbízni. Hiszen nem a bolti eladó vágott át kétszáz forinttal, hanem az az ember, akiben (jó esetben) a legnagyobb bizalmunk volt, aki a legnagyobb támaszunk, minden titkunk tudója, a legstabilabb ember az életünkben. Legalábbis azt hittük.

Mégis, nem hiszem, hogy minden esetben egyértelműen ki lehet jelenteni azt, hogy a megcsalás után mindennek vége. Számtalan házaspár dönt úgy, hogy túllépve a nehézségeken, megpróbálják újra, új alapokra helyezni a házasságukat, és igyekeznek megmenteni a szerelmüket. Van, hogy működik, van, hogy nem, ám ha épp hasonló cipőben jársz, és nem vagy olyan biztos abban, hogy készen állsz elengedni a csalfa párodat, mielőtt döntést hozol, és netalántán visszaengednéd ezt az embert a szívedbe és az ágyadba, mindenképp érdemes átgondolni előtte néhány dolgot.

Végső soron úgyis a te döntésed lesz, ám ez egy rizikós döntés. Ha megbocsátasz, azt csak úgy érdemes, ha tényleg elengeded a múltat. De egy ilyen eset után el lehet engedni teljesen? Visszaállítható még a korábbi bizalom? Érdemes egyáltalán visszaállítani? Csak üres szavak, hogy innentől minden megváltozik, vagy tényleg bízhatsz abban, hogy többet nem fog elárulni? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nem lehet félvállról venni.

Korábban is hűtlen volt, akár hozzád, akár másokhoz?

Azt szokták mondani, hogy vannak férfiak, akiket "egész egyszerűen csak visz a vére", és eleve "képtelenek a hűségre", azonban "ez addig nem baj, amíg a szíve csak a tiéd". Az már egy más kérdés, hogy ilyen tényleg létezik-e, vagy csak egy csúcsszuper kifogás, amit örökké lehet puffogtatni (persze a nők esetében nem, tőlük még a csalfa férjek is elvárják a feltétlen hűséget... kettős mérce). A fő kérdés azonban az, hogy ha már korábban is hűtlen volt, ezúttal mi lesz a garancia arra, hogy tényleg megváltozik? Vagy pár hónap múlva ugyanígy fogtok állni egymással szemben, és ismét ugyanezeket a köröket fogjátok futni? És kinek van erre ideje és energiája? Neked van?

Érzi egyáltalán a helyzet súlyát?

Tényleg megbánta, hogy elárult? Tudatában van annak, hogy mit művelt? Vagy csak elintéz egy "ugyan már, nyuszika, legalább két nap eltelt, elég a sértődésből, ideje túllépned ezen" kaliberű mondattal? Tesz azért, hogy akarj neki megbocsátani, vagy csak te próbálod belemagyarázni minden rezdülésébe, hogy megbánta?

Képes lennél tényleg megbocsátani neki, és visszahozni a bizalmat?

De nem úgy, hogy minden alkalommal, amikor a férfi nem dobja be a zokniját a szennyesbe, ráugrasz, hogy rendetlen, és még meg is csalt. Tudnál úgy élni mellette, hogy tényleg, őszintén, teljes szívedből elengeded a múltat? Mert máshogy nincs értelme. És tudnál megint bízni benne? Ha egyszer megtörik a bizalom, már sosem lesz semmi ugyanolyan. Próbálkozni persze attól még lehet.

Megéri egyáltalán?

Nem kell minden párkapcsolatot megmenteni. Ha valamiről kiderül, hogy nem működik, és még rossz is, sokkal jobb elengedni, és keresni egy olyan férfit, aki nem bánt. Ez nem a te kudarcod, hanem az övé, és nem te veszítesz vele, hanem ő.

Persze vannak olyan helyzetek, amikor megéri dolgozni a párkapcsolat megmentésén, és tényleg csak egy hülye fellángolás történt, néhány rossz döntéssel karöltve. Mérlegelni kell.

Nyitókép: Shutterstock