Új pasi, új élet - a régi pedig mehet a kukába?

Háztartásbeli anya mellett nőttem fel, tudom, milyen, amikor egy nem kimondottan ideális kapcsolatban a nő elveszíti financiális és egzisztenciális önállóságát. Gyakorlatilag gyerekstátuszba kerül, ami általában borzasztó hatást gyakorol a mentális egészségére, sok esetben pszichoszomatikus betegségeket előidézve.

Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a főállású édesanyák, feleségek mind ilyen szörnyű helyzetben tengődnek, épp ellenkezőleg. Csodálom azokat, akik a feministák kritikáinak kereszttüzében is vállalják, hogy inkább az otthon melegét őrzik ahelyett, hogy tepernének a taposómalomban.

Ehhez azonban kell a nagybetűs FÉRFI, aki tiszteli, becsüli partnerét azért, mert úgy döntött, hogy a függetlenség és a karrier helyett róla és gyermekeikről gondoskodik. Ez nem feltétlenül jár önfeladással, hiszen rengeteg hölgy érzi úgy, hogy erre az életfeladatra született, ezáltal tud igazán kiteljesedni.

Elhanyagolja addig örömmel művelt szabadidős tevékenységeit, barátait, a családját, csak mert „az ura" igényli a társaságát. Nem csoda, hogy olyan sok a kimerült, demotivált, depressziós háziasszony: állandóan másokért güriznek, míg magukra alig fordítanak időt.

„Nem megyek kozmetikushoz, most másra kell a pénz."

„Minek járjak el sportolni? Futok én a napi teendők meg a gyerek után eleget."

„Mozi, színház, fazekastanfolyam? Ugyan már, örülök, ha egy félórás sorozatepizódra van időm esténként."

Ismerős? És most nemcsak a háziasszonyok kálváriájáról van szó, hanem bármelyik nőtársamról, aki nem veszi észre, hogy a párja szép lassan bekebelezi őt.

„Ne ezt a ruhát vedd fel, hanem azt a másikat!"

„Minek mész tanfolyamra? Így is olyan keveset vagyunk együtt."

„Ne egyél már ilyen diétás sz*rokat, ott a rendes kaja! (Majd két hónap múlva: „Hm, mintha felszedtél volna 1-2 kilót...")

Hiába tűnik úgy, hogy a férfi a simulékony, alkalmazkodó nőnek örül a legjobban, ez egy hatalmas csapda. A legtöbb pasi mindig megpróbálja majd irányítani a társát, mert ez a természet rendje, legalábbis egy domináns férfi-szubmisszív nő párosítás esetében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezt hagyni is kell.

Problémák felmerülése esetén pedig nem hisztériázik, hanem értelmesen megbeszéli azokat a társával.

Teljesen természetes, hogy egy komoly kapcsolatban a felek alkalmazkodnak egymáshoz: átveszik egymás szokásait, stílusjegyeit, szólásmondásait, és mindez addig rendben is van, amíg mindketten egésznek, szabadnak érzik magukat.

Amikor azonban az ember lánya lépten-nyomon azt hallja, hogy „De megváltoztál! Mintha nem is te lennél!" illetve ő maga is érzi, hogy valami nincs rendben, ideje számot vetnie az életével, mert könnyen lehet, hogy a vesztébe rohan mérgező kapcsolatában.

Nyitókép: Shutterstock