Nem tudom mivel ártok kevésbé: ha elmondom, vagy ha hallgatok örökre...

Nagy baráti társaság gyűlik össze az egyik ismerősödnél egy nyárbúcsúztató partira. Legalább harminc ember és vagy egy tucat gyerek vesz részt az eseményen. A házigazda nagyon kitett magáért. Hosszú asztalok roskadoznak az ételek alatt, több színes függőágyat akasztott ki a fák közé, és a szépre nyírt gyepen elszórtan babzsákfotelek tarkállanak pihenésre hívogatóan.

A terasz mellett biliárdasztal áll, tőle balra egy csocsó, a homokozó mellett pedig a gyerekek legnagyobb örömére három hinta és egy hatalmas trambulin kapott helyet. A vendéglátó még egy bárpultot is kialakított két sörcsappal. Mindegyik szikrázik, ahogy a hőmérsékletkülönbség – a jéghideg sör és a forró, nyári meleg – miatt a hófehér csapokon ülő vízcseppeken megcsillan a napfény.

Gyönyörű, nyári idő van! A kinti hangszórókból könnyű zene szól, az emberek beszélgetnek, nevetnek, a gyerekek játszanak. Folyik a sör, néhányak kezében egy-egy finom pálinka van, a grill felől pedig isteni illatok szállnak. Ellazultál, és igazán nagyszerűen érzed magad. Sok rég nem látott ismerőssel futsz össze, jóízű beszélgetéseket folytatsz, és nagyokat nevetsz. Hiányzott már ez a kikapcsolódás és a társaság.

Forrás: Shutterstock/Copyright (c) 2016 Ground Picture/Shutterstock. No use without permission./Ground Picture

Ebéd után, jóllakva a finomabbnál finomabb falatoktól, elnyúlsz az egyik függőágyban, és a vidám társaságot figyeled. A pocakod tele, andalító zene szól, finom nyári szellő lengedez, és lassan leragadnak a szempilláid. Valószínű, elszundítottál, mert arra eszmélsz, hogy hangosabb lett a zene, és a nap szép nagy utat tett meg az égen. Felemelve a fejed azt látod, hogy vannak, akik táncolnak.

Mozdulataikból, az általános hangzavarból meg a fergeteges jókedvből arra a következtetésre jutsz, hogy amíg aludtál, senki nem maradt szomjas. Mosolyogva kászálódsz ki a függőágyból, nagyot nyújtózol, majd a teraszon át a házba mész, hogy megkeresd a mosdót.

Reggel az udvaron át érkeztél, és meglepődve nézel most körül, milyen hatalmas belülről a ház. A nappaliból három folyosó is nyílik, elindulsz az egyiken, amelyiken a mellékhelyiséget sejted. A második ajtó előtt állsz meg, úgy véled, az lesz mosdó. Lassan, kissé tétován nyomod le a kilincset, az ajtó enged, így könnyedén benyitsz.

Abban a pillanatban rájössz, hogy nem a mosdó az. És felismered az egyik barátodat is, határozottan nem a saját, hanem egy másik barátod feleségével – annak ellenére, hogy őt most látod először ruha nélkül... A félreismerhetetlen pózt is felismered. Úgy érzed, a kép örökre beleég a retinádba...

Mit teszel?

Bucsi Mariann további írásait ITT találod.

Ezek is érdekelhetnek