Férfivélemény: A segítségem kell, vagy csak veszekedni akarsz?

Amikor férfiként értetlenül, zavarodott tekintettel állsz a párod előtt és akár hangosan, akár magadban teszed fel a kérdést: most mégis mi rosszat csináltam? Hiszen csak segíteni akartam. Ezt a szeszélyes állapotot persze kiválthatja millió dolog, - a hormonoktól a stresszig -, egy azonban biztos: a „puska" mindkét végén rossz érzés állni.

Valljuk be, nem kevés türelemre és odafigyelésre van szükség akkor, amikor a párunkat ilyen, már-már robbanásközeli állapotban kell támogatni, amikor egy problémára lehetetlen komfortos megoldást találni. Az ember fia ilyenkor a legtöbb gondot a logikusnak tűnő úton igyekszik megközelíteni.

Ez persze csak addig tűnik működőképesnek, ameddig rá nem jövünk arra, hogy igazából szó sincs arról, hogy a „hasfájást" az adott kellemetlenség okozta volna. Az mindössze egy bűnbak, egy szelep, amin keresztül ventilálni lehet, amit hangos szavakkal szidalmazhat az ember azért, hogy levezesse a benne felgyülemlett feszültséget. Legyen a kiváltó ok akár egy rosszul sikerült nap, akár egy átgondolatlan és sértőnek vélt félmondat, vagy valami teljesen triviális, mint egy véletlenül eltört bögre.

A férfi ilyenkor persze kétségbeesik, hiszen, ha nincs konkrét megoldásra váró probléma, akkor a fejvakaráson és az imádságon kívül nem sok alternatív megoldás jut eszünkbe. Néhány lehetséges út azért marad. Mondjuk szóvá teszed, hogy mégis mit kell mindenen problémázni, amitől persze maga a patás ördög válik belőled, egy érzéketlen bunkó, aki soha, semmi jót nem tett és még a pandák is miatta váltak veszélyeztetett fajjá. Esetleg csendben meghúzod magad, amitől persze zavaró tényezővé válsz te is, hiszen mit sunnyogsz, és amúgy is, mégis mi jár a fejedben, biztos csupa sértő dolgot gondolsz most. Vagy a végső megoldás: menekülőre fogod és elsétálsz, amíg még nem vágtad el magad alatt teljesen a fát, s kivárod, hogy csillapodjanak a kedélyek.

Válassz bármilyen megoldást is – kivéve talán a szóvátételt, az sosem jó ötlet, de persze próba szerencse –, a legfontosabb tényező végül mindig ugyanaz marad: türelmesnek kell maradni.

Nyitókép: Shutterctock