Ha odafigyeltem volna a testemre, még megelőzhettem volna a bajt, de nem törődtem az intő jelekkel. Az általában szinte észrevétlenül lezajló menstruációm elkezdett fájdalmassá válni. Bár a magas fájdalomküszöbömnek köszönhetően nem viselt meg ez a változás, tudhattam volna, hogy a testem jelez valamit.
Azért lett volna jó odafigyelnem erre, mert így elkerültem volna azt a kellemetlen balesetet, ami a következő hónapban történt velem.
Mentségemre szóljon, nem voltam még hozzászokva ehhez az új felálláshoz, arra számítottam, hogy ez egyszeri eset volt,
de sajnos nem lett igazam, erre pedig egy igazán kellemetlen lecke árán kellett rájönnöm. Gyanútlanul ültem a várva várt színházi előadáson, azon, amire hónapokkal ezelőtt vettem meg a jegyet, és ehhez is nagy szerencse kellett, hiszen mindig elkapkodták az összeset. De végre nekem is sikerült megkaparintanom kettőt, és a pillanat is elérkezett. Izgatottan ültünk az első sorban a barátnőmmel. Ez az emelkedett érzés elnyomott minden más testi érzékelést, pedig jó lett volna, ha oda tudtam volna figyelni a görcsökre, de elhessegettem az érzést.
Azóta is bánom...
az első felvonás felénél éreztem, hogy olyasmi történik az intim területemen, aminek nagyon nem volt még itt az ideje,
és így aztán nem is voltam rá felkészülve. Néhány percig még áltattam magam azzal, hogy ki fogom bírni a szünetig, de hamar világossá vált, ha nem akarok maradandó nyomot hagyni a színházi széken, azonnal ki kell mennem a mosdóba. Mi sem egyszerűbb, hiszen csak az első sor középről kellett észrevétlenül kikecmeregnem valahogy.
Lehetetlen vállalkozás volt, és nem is sikerült teljesítenem. Rosszalló pillantások, beszólások, morgolódások közepette másztam ki, aminek egy részét a színészektől kaptam, csak úgy a bajszuk alól. Nem tudtam őket hibáztatni, saját magamnak köszönhettem, hogy ebbe a kellemetlen helyzetbe kerültem. A mosdóba érkezve beigazolódott a félelmem: megjött. Jobb híján vécépapírral tömtem ki az alsóneműmet, így indultam el, mert eszem ágában sem volt visszatérni a „tett színhelyére". Üzentem a barátnőmnek, és taxival robogtam haza, ahol a zuhany alatt lemostam magamról ennek a napnak az összes emlékét.
Kénytelen voltam feltenni magamnak a kérdést, hogy mi történt a testemmel, és rá kellett ébrednem, hogy ez a cikluszavar. Sok minden változott az életmódomban az utóbbi időben, például nem figyeltem annyira oda az egészséges étkezésre, és a mozgást is elhanyagoltam. A testem pedig reagált.
Egyértelmű volt, hogy vissza kell találnom az egyensúlyi állapothoz, ugyanis a cikluszavar nemcsak kellemetlen, de később egy baba tervezésekor nagy gondot jelenthet.
A hormonháztartás zavara ugyanis meddőséghez vagy vetéléshez is vezethet. Miután fény derült arra, mi is a problémám, kiderült, hogy a baráti társaságomban nem én vagyok az egyetlen, aki küzdött ezzel és kényelmetlen helyzetbe került a cikluszavar miatt, így azonban legalább tanácsokra is számíthattam. Először az életmódom átalakításával kezdtem, de rásegítettem a barátcserje termésének hatóanyagait tartalmazó gyógyszerrel is a rend helyreállítására. Szerencsére ezzel a kombinációval sikerült újra visszaterelnem mindent a helyes mederbe, de természetesen a biztonság kedvéért egy orvoshoz is ellátogattam.
Nyitókép: Shutterstock
A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.
A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.