Egy életen át szerettelek...

De még a negyvenéves számára is - aki pedig már sokat tapasztalt konfliktusokat, veszekedéseket és bántásokat - felfoghatatlan, hogy lehet valakivel ennyi ideig házasságban élni. Képtelenségnek és teljesíthetetlennek tűnik.József és Anna számára viszont nem. Ők hat évtizede társai egymásnak a szó legnemesebb értelmében. Nem elviselői, elszenvedői, hanem boldog nyertesei a kapcsolatuknak.

Józsefnek szólnia sem kellett, a felesége pontosan tudta, mire van szüksége: párnára, segítségre, vagy hogy befejezze helyette a mondatot, mert picit elfáradt - nem a lelke, a teste.

Anna egész élete a férjéről szólt, mégsem tekintett rá senki mártírként, mert olyan ügyesen sikerült megélnie az összes szerepét, hogy semmiben sem szenvedett hiányt. Volt feleség, édesanya, dolgozó nő, aktív részese egy közösségnek, és a mai napig az. Bármit tett, bárhol volt éppen, egy szeretetteljes gondolat formájában mindig vele volt a férje is.

Akár együtt, akár külön csináltak valamit, ott voltak egymásnak, egymással. De nemcsak most, hanem első perctől kezdve. Mert ők azon szerencsések közé tartoznak, akik egész életükben szerették, tisztelték egymást, és már az első találkozásuk után biztosak voltak abban, hogy megtalálták életük párját. Ez az erős hit és bizonyosság végigkísérte az elmúlt hatvan évüket. A hosszú házasság alatt készült fotók is azt tükrözik vissza, amit a lelkükben éreznek: örömöt.

Mosoly és vidám pillanatok - nem csak ezekre emlékeznek szívesen, de életükben ebből volt a legtöbb. Mert ösztönösen tudták, hogy az apró különbségekkel nem kell foglalkozni, csak elfogadni őket. Miért is lenne probléma, hogy egyikük a marhahúst, másikuk a csirkehúst szereti? Ahogyan abban sem kell vitát nyitni, ki mit néz szívesen a tévében, szeret-e sétálni, vagy inkább otthon maradna.

„Mi mindig együtt voltunk. Én már nem is nagyon emlékszem arra, mikor Józsi nélkül éltem" - mondogatja gyakran Anna.

Talán azért, mert az ő időszámítása a férjével kezdődött. Egy életen át szeretni a társunkat lehet, hogy valakinek rémisztő és unalmas, de amikor rájuk nézek, nem érzek mást, mint tiszteletet. És azt, hogy én is szeretnék így együtt élni valakivel. Hogy mekkora kincs lehet és mennyi erőt adhat, ha valaki ennyire szeret, és kitart a párja mellett! Hatvan év - sokak számára felfoghatatlan, mégis a legtöbben erre vágyunk: szeretni és szeretve lenni egy életen át.

Nyitókép: Shutterstock