Válj el az anyádtól, csak utána kérd meg a kezem!

Nem kell otthon laknod ahhoz, hogy élettársi kapcsolatban légy az anyáddal

Attól, mert máshol élsz, még függhetsz tőle. Itt nem csak arról van szó, hogy hazajársz mosni, meg vasárnap nála tankolod fel a heti melegétel-készletedet. Addig, ameddig ő lesz az első számú nő az életedben, nem lehet feleséged, de még komoly barátnőd sem.

A szülőkről le kell válni, ez a természetes és nem utolsó sorban ez teszi lehetővé, hogy később saját családot alapíts: gyerekeid legyenek, akik szintén leválnak majd rólad idővel. Akkor, ha az anya nem engedi el a fiát – vagy épp fordítva -, lehet köztük több száz kilométernyi távolság, akkor sem tud önálló lenni.

Ebbe nem fér bele, hogy minden hétvégén anyukánál ebédelsz, és ugrasz, ha hív, hogy le kell vágni a füvet a kertben, csapot-papot hátrahagyva.

Elvennél? Előbb válj el anyukádtól!

A házassággal vállalod, hogy én leszek számodra a legfontosabb, onnantól kezdve velem alkotsz egy „csapatot". Nem csupán érzelmi, de gazdasági közösséget is fogunk alkotni, közösen tervezzük és építjük a jövőnket. Ezt anyukádnak is el kell fogadnia!

Akkor, ha ok nélkül fúrja a leendő menyét, ha tudja, hogy közös programunk van és neki pont akkor kell valami számára halaszthatatlan dologban segítened, az gyanúra adhat okot: ő bizony még nem engedett el téged. Akkor, ha te asszisztálsz a gyerek-szereped megtartásában, hidd el, nem segítesz, inkább ártasz neki. Mielőtt megszülettél, egy autonóm felnőtt ember volt, és újra ezzé kell váljon. Mindig ott áll majd mögötted, hiszen ő a szociális hálód erős és feltétel nélküli szála, de ne engedd, hogy behálózza az életed!

Engedd meg magadnak, hogy önálló életed lehessen, és egészséges szinten ápolod anyukáddal a kapcsolatot. Amennyiben ez az elhatározás megszületett benned, itt vagyok és segítek neked. Nem azt kérem, hogy ne törődj vele, de azt elvárom, hogy én legyek életed első számú nője. Ülj le, beszélj vele, légy hálás azért a gondoskodásért, amit gyerekként kaptál tőle, de értesd meg vele, hogy már nem függsz tőle, és ő sem függ tőled. Imádom, amikor szeretettel fordulsz felé, ha segítesz neki, de ez ne a kapcsolatunk rovására történjen.

Kérlek, ne az ő véleménye legyen a mérvadó, ha a közös életünkről van szó. Ha neki nem tetszik a szőnyegünk, ne rohanj venni egy másikat. Ne akard, hogy ugyanúgy főzzek, mint ő, ne adj neki lakáskulcsot, amivel hívatlanul is bármikor meglátogathat minket. Ne aludj hetente egyszer se nála, mert az én párom vagy, nem az övé. Ne engedd, hogy tőled távol ültessen a családi ebédeknél, csak azért, mert régen is ő ült melletted.

Kérlek, ha megkéred a kezemet, akkor azt egy szabad férfiként tedd, és ne anyuci kisfiaként!

Nyitókép: Shutterstock