Vagy ha mégsem, legalább olyan tudásra tehetünk szert, amit később a javunkra fordíthatunk. Aztán megismerkedünk valakivel, aki azonnal megdobogtatja a szívünket, akinek a tekintete mély és végtelen szerelmet ígér.
Ám ahelyett, hogy örülnénk a tudatnak, hogy van, velünk van, és mi vagyunk számára a világ közepe, mindez nem elég.
Mert nemcsak a közösen tervezhető jövőre vagyunk kíváncsiak, hanem a múltjára is, amelyet még homály fed.
Nem azért, mert titok, hanem mert a párunk annyira tapintatos, hogy nem akarja belekeverni a jelenbe. Nem szeretne fájdalmat okozni azzal, hogy volt barátnőkről mesél, nem akar megemlíteni számokat, dátumokat, közös emlékeket. Értünk teszi, és nem ellenünk, ezt észre kellene vennünk.
Egyébként mi sem azzal kezdtük az első randin, hogy a bemutatkozásunk részeként felsoroltuk, kivel milyen viszonyt ápoltunk előtte. Ízléstelen és fájdalmas lenne,
arról nem is beszélve, hogy esetleg egy szépen induló kapcsolattól venné el a kibontakozás lehetőségét. A kisördög azonban nem alszik, és egy idő után már nemcsak arra leszünk kíváncsiak, hogy ki volt az elődünk - konkrét névvel, magassággal és testsúllyal -, hanem arra is, hogy meddig tartott, mennyire volt belé szerelmes és miért lett vége.
Meg persze jönnek a Szüleid kedvelték? és az El akartad jegyezni? típusú kérdések.
Az információk pedig már nem csak arra késztetnek bennünket, hogy még többet tudjunk meg párunk szerelmi múltjáról, de óhatatlanul elkezdjük összehasonlítani magunkat az exekkel. Miben voltak jobbak, mint mi, vagy miben érzett hiányt náluk a szerelmünk?
A rosszul megválasztott úton továbbhaladva pedig nincs megállás, mert az éhség csillapíthatatlan, és ha már ezt meg azt megtudtuk a régi nőkről, akkor még többre vágyunk.
A vég kezdete, amikor arra ébredünk, hogy bár a szerelmünk mellettünk fekszik az ágyban, és nem valamelyik volt barátnője mellett, mégis bánatosak vagyunk, mert attól rettegünk, hogy valamelyikükkel még mindig tartja a kapcsolatot. Esetleg megtartott róla pár képet. Mi van, ha mi csak arra vagyunk jók, hogy rádöbbenjen: mégis visszamenne az előző párjához?
A csók egyre keserűbb, a bizonytalanság egyre nagyobb lesz. Ha kutatunk, találunk, jobb tehát nem keresni és nem tudni, mit rejt a múlt. Ha szerelmesek vagyunk, a szívünknek higgyünk, ne a telefon címlistájának! Egyébként pedig az egyenlő mérce mindkét félre vonatkozik: ne köszöntsük fel lelkesen a volt párunkat a közösségi oldalon, ha nekünk sem esne jól hasonló dolog a szerelmünktől!
A múltat fedje inkább homály! Higgyétek el, így lesz a legjobb mindannyiunknak!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.