Kiégetem agyamból az emléked, mielőtt belebetegednék!

Nem lehetek a múltam rabja, nem ejthetnek foglyul az érzelmeim, amik a jelenben lángolnak, de egy múltbéli élmény és személy táplálja őket. Nehéz ezt a változást magamévá tennem, de vállalnom kell. Mert ha nem, belenyomorodok a helyzetbe, a kínba, ami egy hajdanvolt szép szerelemből maradt.

Már nem szeret, akit szeretek, már nem kér a vágyaimból, nem akar részese lenni az életemnek, elutasítja, amit adhatok. Márpedig ahol felesleges vagyok, nem értékelnek eléggé, onnan el kell menni, még akkor is, ha a szívem visszahúz.

Úgy döntöttem, hogy megfogadom azt, amit az eszem sugall, felkelek, felállok, és útnak indulok. Elfogadtam, hogy vele már nem közös az utam, nem eggyek a céljaink. Olyan valakit szeretni, aki nem viszonozza - sőt, visszautasítja - a közeledésed, nem több, mint puszta idő- és energiapocsékolás. Ezeket pedig nem lehet pazarolni, inkább hagyd meg magadnak! Ne sírj túl sokáig, ha el kell engedned valakit! Válj meg mindentől és mindenkitől, ha mellette nem maradt helyed, vagy ha már nem szolgálja a javadat, a fejlődésedet!

El kell engedni!

Felfoghatjuk úgy is, hogy kínlódás az egész életünk, hiszen nem szól másról, mint elengedésről. Első csapás, amikor anyánk leválaszt a szoptatásról, aztán elveszik tőlünk a kedvenc cuminkat, mert az oviba nem vihetjük. Na de, kérdem én: ki akart oviba menni? Senki, de muszáj volt... Fejlődésünk érdekében el kell engedünk bizonyos dolgokat, embereket, helyeket. Ezek mind csak ideig-óráig az életünk részei, de ha eljön az idő és kinőttük, akkor gondolkodás nélkül tovább kell lépni. Nem azért, mert akarjuk, hanem mert menni kell.

A kedvenc cipőnket, ruhánkat sem hordjuk életünk végéig, a legkedvesebb plüssmacink sem lehet mindig velünk.

Felesleges tárgyakat, embereket ne tarts meg, mert csak visszafognak abban a fejlődésben, ami miatt embernek vagy nevezhető! Harcolni, tenni, megvalósítani és túlélni születtünk.

Ha pedig nem úgy alakul a jelen, ahogy elképzelted, és nem szegődik melléd senki emberfia útitársnak, akkor se bánkódj! Akár egyedül, akár társsal éld az életed, addig nem lehetsz boldog, amíg nem engeded el a múltad. Mert ez a záloga a boldog jövőnek.

Nyitókép: Shutterstock