Énidőfüggő vagyok, hogy találok így párt?

Gyakorlatilag mindenkinek szüksége van valamennyi énidőre, ám az egyénfüggő, hogy pontosan mennyire. Én ebből a szempontból a végletek embere vagyok: sokat elárul az egyedülléthez való hozzáállásomról az, hogy ha hónapokra kint rekednék egy összkomfortos lakatlan szigeten, határtalanul boldog lennék.

Még akkor is, ha épp lenne párom – persze örülnék, ha eljutna hozzá a megmenekülésem híre, hogy szabadon dönthessen: megvár vagy továbblép, ám én biztosan nem mennék falnak attól, hogy néhány hónapig nem láthatom őt. Na, ez az, amit a legtöbb komoly viszonyra vágyó férfi nem képes tolerálni. (És most nem azokról beszélek, akik úgy oldják meg a távkapcsolatot, hogy közben orrba-szájba csalják a kedvesüket.)

Nem fogják fel, hogy ahhoz, hogy a kedvesük adni tudjon, rendszeresen szüksége van énidőre. Amennyiben a felek minden szabadidejüket együtt töltik egy párkapcsolatban, az idővel ellaposodhat, hiszen úgy külön-külön nincs lehetőségük a fejlődésre, a világ megismerésére. Ha pedig már mindent tudnak egymásról és nincs saját, szeparált közegük, ahol kívül-belül felfrissíthetik magukat, felütheti a fejét az unalom, egyúttal a félrekacsintgatás is.

Én a minőségi együtt töltött idő híve vagyok: inkább ritkábban találkozom a partneremmel, de annak megadom a módját és örülök, ha ő is ugyanígy tesz.

Kiráz a hideg attól, amikor valaki elvárja, hogy tétlenül fetrengjek vele a kanapén vagy nézzek meg vele egy filmet, amihez egyébként nincs túl sok kedvem, holott nekem épp lenne dolgom. Ez nem szeretet, hanem önzés és a másik birtoklása, kisajátítása.

Gyakran megkapom azt is, hogy ha igazán szeretek valakit, nem érzem tehernek a jelenlétét, ám ezt szerintem nem kellene ilyen feketén-fehéren felfogni. Persze, az is lehet, hogy ezek szerint én még nem szerettem senkit igazán – bár abban sem vagyok biztos, hogy az emberek többsége jól értelmezi a szeretetet és a szerelmet.

Véleményem szerint elengedhetetlen egy párkapcsolatban, hogy úgy szeressük a másikat, ahogyan neki jó, és ehhez hozzátartozik az is, hogy békén hagyjuk, amikor ő arra kér minket. Én inkább vagyok egyedül, mint olyasvalakivel, aki ezt az egyszerű igényemet nem képes figyelembe venni.

Nyitókép: Shutterstock