Férfivélemény: Hát ezt elszúrtuk...

Nem akkor és nem úgy mutattam ki a szeretetemet, amikor és ahogy te azt igényelted. Vak voltam, és nem láttam, süket voltam, és nem hallottam meg a segélykiáltásaidat, hogy figyeljek oda, mert ez így nem jó.

Túlságosan magamba voltam merülve, így nem fordítottam rád elég figyelmet - és így nem tudtunk annyira közel kerülni egymáshoz, hogy elérjük a másikat. Csak közeledtünk, éppen csak súroltuk a másikat, de le is pattantunk egymásról - mert nem voltunk intim viszonyban. És most nem a szexre, hanem a lelki meztelenségre gondolok... Soha nem értünk el oda, ahova oly' nagy lendülettel elindultunk.

Elszúrtam a kezdetet, így a folytatás csak olyan nyögvenyelős, döcögős lett, egyik kátyúból a másikba jutottunk, egyik mosolyszünettől a másikig éltünk. Nem azt mondom, hogy rosszkor találkoztunk - inkább csak nem jókor. Mert én akkor még nem álltam készen arra, hogy el tudjam hinni: "Bizony van még olyan, aki tud szeretni." Nem tudtam elhinni, hogy a számtalan csalódás után van olyan, aki engem akar, engem szeret - és így nem tudtam bizalommal feléd fordulni.

Elszúrtam, mert azokból a téglákból, amiket összegyűjtöttem az évek alatt, nem házat építettem neked, hanem falakat - csak épp magam köré. De elszúrtad te is egy kicsit, mert ahelyett, hogy kiabáltál volna, ahelyett, hogy fejemhez vágtál volna egy kistányért - vagy egy nagyot -, csak hallgattál. Csak suttogtál, amit én nem hallottam, és nem értettem. Elszúrtad te is, mert nem vontál be úgy az életedbe, ahogy én azt szerettem volna - így csak távolról néztelek benneteket, ahogy éltek hárman...
Elszúrtuk, én is, te is.

Most már tudom, hogy időt, energiát nem sajnálva téged kellett volna előnyben részesíteni, minden mást háttérbe helyezve. Elszúrtuk, mert a lelki közeledés helyett csak a testek találkoztak. Csak a ruháink kerültek le rólunk, de az álarcaink mindig fenn maradtak. Csak egy képet mutattunk, csak egy szerepet játszottunk mindketten.

Idegenként érkeztünk meg egymáshoz, idegenként távoztunk egymástól. Soha nem értettük meg egymás szavát, soha nem is tanultunk, és soha nem is akartuk istenigazából. Pedig mik lehettünk volna, ha figyeltem volna, ha te ordítottál volna!

De nem tettük.

Már nincs "volna", nincs "ha"...

Idegenek maradtunk. Elszúrtuk.

Nyitókép: Shutterstock