Miért kutatsz még mindig az exed magánéletében?

Annak idején a macskára nem tartott igényt, most pedig röpke tíz év után egy új kutyát vesz magához. Vicces, hogy az cseppet sem hatott meg, hogy a kutyus előtt már született két kisfia a feleségétől. Valószínűleg azért zavar ez jobban, mert gyereket sosem akartam tőle, viszont volt egy közös kisállatunk, akiről lazán lemondott.

Mikor észbe kaptam, hogy milyen badarság keltett bennem rossz érzéseket, némi puffogás után egy mosollyal továbbléptem. Viszont azóta sem hagy nyugodni a kérdés: vajon mitől függ az, hogy ki hogyan reagál az exei életére?

Mindig onnan tudtam, hogy túl vagyok valakin, hogy már hidegen hagyott, kivel jár vagy kivel nem. Maximum konstatáltam, hogy jól választott utánam vagy sem. Voltak igazán elismerő gondolataim, de lesújtóak is. Azonban sosem torpantam meg, és sosem vizsgálgattam, hogy kivel mi van. Sőt, volt olyan, hogy szurkoltam az illetőnek: legyen már valakije, mert akkor végre nem a mi kapcsolatunk után sóvárog. De ezt mindenki máshogy éli meg.

A másik barátnőm pedig folyamatosan csak rosszakat mond a volt kapcsolatairól függetlenül attól, hogy mikor lett vége és milyen okból szakítottak. Arra a kapcsolatára a legdühösebb, amiből egészen békésen szállt ki. Rám pedig mind furcsán néznek, hogy nem kutatok, nem haragszom, csupán emlékként kezelem őket - leszámítva a kutyát.

De mi mást tudnék tenni? Haragudjak, mert az életem részei voltak? Nem teszem, hiszen mind hozzám tettek valamit. Ha ők nincsenek, ma nem ez az ember vagyok, és nem ezt az életet élem.

Sőt, igazából hálával gondolok rájuk, hiszen oly sok mindenre megtanítottak. Annyi mindent tapasztaltam a volt kapcsolataimon keresztül, amit a jelen kapcsolatomban kamatoztathatok. Örülök, hogy ezeket a nehézségeket már nem a mostani szerelmemmel kell elszenvednem, hanem a tanultak alapján megfelelő érettséggel tudok a jövőbe tekinteni és megélni a mindennapokat.

Sok-sok mindent kapunk még a legfájdalmasabb együttlétből is, sőt, hiszem, hogy a legrosszabbnak tűnő kapcsolattól fejlődünk a legtöbbet. És azt is hiszem, hogy mindig az van mellettünk, akire akkor éppen szükségünk van - ezért nem haragszom egyik volt pasimra sem.

Valószínűleg akkor, abban az élethelyzetben rá volt szükségem ahhoz, hogy megtanuljam a kijelölt leckét, és egy újabb lépést tegyek a mai önmagam és talán az örökké tartó szerelem megtalálása felé. Bízom abban, hogy az exeim is jó szívvel gondolnak rám, akkor is, ha megbántottam őket. És hogy én is hozzátettem az ő személyiségükhöz valamit, aminek köszönhetően valódi boldogságban élnek a szerelmükkel és a családjukkal, na meg az új kutyával.

Nyitókép: Shutterstock