20 év csoda és 9 hónap pokol - ennyi jutott nekünk

Immár húsz éve - "és az is marad örökre!" egészítette ki magában, mikor az agya a jelen időt múltra akarta cserélni. Nem azért adott Ákosnak rövid szerelmes üzeneteket, mert nem merte szemtől szemben kimondani, hogy mit érez. Azért tette, hogy írásos emlék is maradjon a pillanatról. A fiú pedig mindegyiket elrakta, így egyre nagyobb pénztárcát kellett vensznie, hogy ezek a fontos kis cédulák elférjenek benne.

Nem volt olyan perc, amikor Judit ne szerette volna a párját, még akkor sem, amikor néha összekaptak. Mindent imádtak a párjukban, még a haragos tekintetét és az erőteljesebb hangját is. Két perc múlva már mosolyra húzódott a szájuk, és nevetésben törtek ki. Röhejesnek tartották, hogy bármin is veszekedjenek. Hatalmas öleléssel és csókkal engedték el ezeket a pillanatokat.

Nemcsak a szívük őrizte a közös emlékeket, hanem rengeteg fotó is, melyeken hiába volt csodás a környezet, semmi másra nem lehetett figyelni, csak a tekintetükre. Ahogyan annak örülnek, hogy együtt vannak. Százévente születik egy ilyen pár, gondolta mindenki, aki ismerte őket. Örömmel voltak a közelükben, mert ilyenkor ők is elkezdtek hinni a csodákban, és mindig hazavittek magukkal egy kis reményt, hogy másnak is sikerülhet.

Természetes volt, hogy gyerekeket is szeretnének. Három született, két fiú és egy lány, akik olyan példával a szemük előtt nőttek fel, ami keveseknek adatik meg. Ők is imádták azt a végtelen szeretetet látni, ami a szüleik között van, azt a biztonságot érezni, hogy mindig itt lesznek nekik, és vigyáznak rájuk.

Húsz év csoda és kilenc hónap pokol - ennyi jutott Juditnak. Reggel még beszéltek, majd Ákos beült a kocsiba, és soha többé nem érkezett meg. A férfi, akit az életénél is jobban szeretett, nem létezik többé. Fizikálisan, mert az összes sejtjében, gondolatában, pillantásában és mozdulatában jelen van, ami még fájóbbá teszi az űrt. Kilenc hónapja nem tudja: élhet-e nélküle? Szabad-e, képes-e rá, akarja-e egyáltalán?

Tudja, hogy Ákos után senki nem jöhet és léphet az életébe, őt lehetetlen pótolni. Hogyan éljen tovább, ha az, akiért felkelt, már nem létezik? A gyerekeknek még pár évig szükségük lesz rá, aztán már csak szemlélője lehet az életüknek. Nem a boldogság hiánya fájt neki, hanem hogy ezután úgy kell felkelnie és lefeküdnie, hogy Ákos nincs.

Nem volt még ereje ahhoz, hogy a férje pénztárcáját kinyissa. Pontosan tudta, hány szerelmes üzenet lapul benne. De most valamiért erős késztetést érzett, hogy megnézze. A rengeteg papírdarabka között egy apró kártyát talált, színes virágokkal. A dátum a baleset napja volt... A férje neki írta, szerette volna meglepni egy szerelmes üzenettel. Judit alig látott a könnyeitől, a szíve fájt, a mellkasa szorított. Ez állt rajta: "Számomra is te vagy az ÉLET, szerelmem!"

Egy utolsó ajándék, üzenet, amelynél csodálatosabbat és szomorúbbat nem kaphatott volna. Már csak annyit tehet, hogy példát mutat a gyerekeinek. Megmutatja, hogy a szerelem halhatatlan, és nem szűnik meg a másik halálával. De még a sajátjával sem.

Nyitókép: Shutterstock