Szeretlek, de a kötelességeink elválasztanak minket egymástól

Végzetes és vitathatatlanul örökkévaló szerelem a miénk, de úgy tűnik, hogy sajnos mégis van valami, ami elválaszt minket egymástól.

A második randinkon már arról beszélgettünk, hogy hány gyereket szeretnénk, és te minden baráti összejövetelen elmondtad a barátaidnak, hogy én vagyok az a nagybetűs NŐ az életedben, aki hamarosan a feleséged lesz.

Azóta közel nyolc év telt el.

Sem a menyasszonyod nem lettem ez idő alatt, sem pedig a feleséged. Sőt még a gyermekeid édesanyja sem. A kapcsolatunk megtorpant egy pillanatban, én pedig naivan éveken át hittem neked, amikor azt mondtad, hogy mindent megadsz nekem, amire csak vágyok. Hiszen te csak arra vágysz, hogy boldoggá tegyél engem.

Mostanra minden barátnőm férjhez ment, és ha nem is szülte meg az első gyermekét, akkor éppen a kilencedik hónapban járó boldog kismama. Mivel világossá vált előttem a kép, hogy bármennyire is vágyom, rá számomra ez most nem adatik meg, ezért a munkámra kezdtem koncentrálni, amiben egyre sikeresebb lettem.

Te pedig ekkor már olyannyira távol voltál tőlem, hogy észre sem vettél, nem örültél velem, amikor sikereket értem el, és nem izgultál értem, amikor egy nehéz feladatban kellett helytállnom. Elmentél mellettem. Az ok nem egy másik nő volt, pusztán csak a kötelességeid. A te munkád egy szabad életet biztosít számodra, irodában ülés helyett utazol, helyszíneket keresel egy következő videó forgatásához, castingot tartasz, és egy-egy projekt koordinálása közben néha bejárod az egész világot.

Nélkülem.

Mert ez alatt én, ugyan álmaim munkáját végzem, de a legtöbb emberhez hasonlóan reggel nyolctól délután négyig tart a munkaidőm, és amikor hazaérek, egy közös vacsora vagy egy esti séta mindennél többet jelentene a számomra. Ám az esetek többségében, te éjjel érsz haza, amikor már alszom, én pedig reggel akkor indulok el itthonról, amikor te a másik oldaladra fordulsz.

Így könnyen előfordul, hogy napokig, sőt hetekig szinte nem is látjuk egymást. Reggelente mielőtt kikelnék, az ágyból gyakran hosszú percekig nézlek, és eszembe jutnak a megismerkedésünknek azok a pillanatai, amikor nem számított semmi, csak az, hogy mennyire halálosan szerelmesek vagyunk egymásba.

Szeretlek, de a kötelességeink elválasztanak minket egymástól. Nem kérhetem, hogy add fel a hivatásod és ezzel együtt önmagad azért, hogy újra minőségi időt tölthessünk egymással. Én stabilitásra, családra, és biztonságra vágyom, te pedig élvezed a munkád adta szabad lehetőségeket.

Talán a tudatos tervezés, és az ha havonta csak egy hétvégét kettesben munkák nélkül töltünk még képes visszahozni azt a romantikát, amire mindketten vágyunk. Hiszen, amellett, hogy a munka és a karrier valóban fontos tényezője az életnek, be kell látnunk, hogy ez csak egy munka. Amire olykor lehet, sőt kell is nemet mondani. A családtól, és a boldog, kiegyensúlyozott szeretetteljes párkapcsolattól semmi sem lehet fontosabb az életben.

Szeretlek, és nem akarom, hogy a kötelességeink elválasszanak minket egymástól.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock