Kellemetlen közeledések, amikor muszáj nemet mondanunk - Na de hogyan?

Nem könnyű nemet mondani egy nőnek egy férfi közeledésére, de nem azért, mert igazából szívesen vennéd, vagy mert nem merünk nemet mondani. Inkább a megfelelő hangnemet nehéz eltalálni. Hogy egyszerre tudd kedvesen, de határozottan visszautasítani az illetőt. Mert nem mindig értenek a szép szóból...

A bulikban gyakran előfordul, hogy a táncparketten vagy a bárpultnál odalép hozzám egy pasi, és próbál beszédbe elegyedni. Ilyenkor megmondom neki, hogy ne haragudjon, de nem szeretnék ismerkedni. Ez elég egyértelmű válasz, és némelyikük meg is érti. De vannak, akik nem tudják értelmezni ezt az egyszerű mondatot, és maradnak, próbálják folytatni a csevejt, és csak harmadszorra vagy negyedszerre sikerül felfogniuk, hogy nem vágyom a társaságukra.

Persze ilyenkor már nem biztos, hogy tündéri mosollyal és csilingelő hangon adom a tudtukra ezt, mert láthatóan úgy nem értették meg. Ha durvább hangvételben közlöm, akkor talán már sikerül felfogniuk, de persze ilyenkor én vagyok a bunkó, beképzelt p*csa. Különösebben ezt nem veszem a szívemre, nem okoz gondot, ha valakit így kell elküldeni. Csakhogy míg ezt egy buliban megtehetjük, mert többet nem látjuk az illetőt (jobb esetben), nem biztos, hogy minden élethelyzetben le lehet ezzel a módszerrel rázni valakit.

Például, ha az ember főnökéről van szó...

Amikor új munkahelyre kerültem másfél éve, hamar befogadott a csapat. Láttam, hogy közvetlen a kapcsolat a kollégák között, sőt még a főnökkel is nagyon jó volt a viszonyuk. Tamás velem is kedves volt az első perctől fogva, segítette a munkámat, számíthattam rá. Ám egyik délután kaptam tőle egy e-mailt, amiben csak annyi állt: „Vacsora egyik este? :)". Eléggé meglepődtem, és először azt gondoltam, csak félreértem, és munkaügyről lesz szó, talán mások is ott lennének. De amikor a kolléganőmtől finoman puhatolóztam, hogy ez itt mennyire szokás, kiderült, hogy semennyire. Úgy tűnt, ez a meghívás csak nekem szól, és nem feltétlen üzleti vacsora lenne...

Kétségbeestem, nem tudtam, erre mit reagáljak, hiszen eszem ágában sem volt bármilyen más viszonyt kialakítani Tamással. Noha mindig is udvariasan viselkedett velem, mégis kicsit féltem, hogyan reagál, ha nemet mondok. Márpedig kénytelen vagyok. Na de hogyan lehet ezt jól csinálni? Egyszerűen megírtam neki, hogy amennyiben üzleti vacsoráról van szó, rendben van, de ha nem, akkor vissza kell utasítsam. Szerencsére nagyon jól fogadta, és elnézést is kért. Ezután sikerült megőriznünk a szigorú főnök-beosztott viszonyt.

Hasonlóan kínos tud lenni az is, ha mondjuk egy baráti társaságban kezd el valaki nyomulni, vagy akár egy kolléga, esetleg a barátnőd bátyja. Mert ilyenkor az ember nem akarja megrontani a kapcsolatot az illetővel, de nem kérdés, hogy nemet kell mondani neki, ha nem szeretnénk tőle semmit.

Az sem jó megoldás, ha annyira finomkodunk, hogy tulajdonképpen nem is merjük egyértelműen kimondani, mert a másik lehet, hogy nem veszi a lapot, sőt később megkaphatjuk, hogy hülyítettük. Az pedig semmiképp sem megoldás, hogy valamennyire belemegyünk a dologba, mert félünk a reakciójától, és el akarjuk kerülni a kínos helyzetet, mert ebből még nagyobb kellemetlenség adódhat!

Ilyenkor határozottan kell fellépni, mert csakis az egyenes beszéd játszik, de semmiképp se legyél bunkó vagy durva, mert valószínűleg így is rosszul esik az illetőnek, hogy kosarat kap. És tulajdonképpen semmi gond nincs azzal, ha valaki próbálkozik, mert talán egyszer majd egy olyan személy teszi, akitől szívesen is vesszük.

Nyitókép: Shutterstock