Az exem exe: Ugyanaz a férfi járatta meg velünk a poklot!

Közös albérletben laktunk, csak egy fal választotta el a mindennapjainkat. Két éven keresztül éltünk együtt - hol jó, hol kevésbé jó viszonyban - abban az 50 nm-es panellakásban, a 11. kerület egyik csendesnek nem mondható utcájában. Egyetem, munka, pasik: zajlott az élet körülöttünk, de valahogy sosem lettünk igazi barátnők. Sosem tudtam megérteni, mit művelsz. Miért rohansz folyton egy férfi után, aki nem akar igazán veled lenni?

Ma már értem. Néhány évvel később Dávid velem is megpróbálta eljátszani a "se veled, se nélküled" jellegű kapcsolatot, csak én túl ragaszkodó és hűséges voltam ahhoz, hogy más pasik után nézzek. Inkább hittem a csodában. Hittem abban, hogy megváltozik, és a kedvemért majd nem csajozik, csak én leszek neki. Nem tette, nem változott, de évekig eljátszotta, mintha jó fiú lenne. Végül "felébredtem". Te 10 évig húztad vele a "csikicsuki" állapotot, én 6 évig bírtam azt a céltalan együttlétet, amit hajlandó volt nyújtani nekem - és anno neked is.

Már értem, mitől zakkantál meg, miért nem találtad a helyed a világban - és a szerelemben - olyan sok éven át. Te is hittél benne, de a megfelelési vágy belevitt a csapongó életbe, hiszen Dávid ezt várta el. Végignéztem a szenvedésedet, és bár láttam, hogy ez a fiú nem a hűség mintaképe, hittem, hogy velem majd más lesz... Elhittem, hogy te vagy a lökött, és ő csak miattad volt ilyen.

Szerinte te rontottad el őt. Évekbe telt, de már látom az igazságot: fiatal voltál és naiv, ez kapóra jött neki. Miután le tudtad zárni ezt a semmilyen viszonyt, rád talált az igazi szerelem, és most már gyönyörű családod van. Már nem játszik veled senki, és te is megtanultad befogadni a boldogságot. Annak ellenére, hogy nem kerestelek, büszke vagyok rád. Hatalmas öröm, hogy a történtek ellenére talpra álltál, és ezzel nekem is utat mutattál.

Tudom, haragudtál rám, amikor utánad összejöttem vele, de hidd el, ennek így kellett lennie. Mondhatnánk, hogy mindketten éveket vesztettünk egy pasi miatt, de mégsem így van. Ez az idő sem veszett kárba, hiszen ha ezt nem tapasztaljuk meg, egyikünk sem itt tartana most.

Köszönöm, drága volt lakótárs (és az exem exe)! Már tudom, hogy mit éltél át, mert kipróbáltam. Erősnek kellett lennem, de én is lezártam ezt a kapcsolatot, ahogy anno te is tetted, hogy utat nyiss a valódi szerelemnek. Most már új, tiszta érzelmekkel az életemben tekintek vissza az elmúlt majdnem két évtized történéseire. Felpróbáltam a te cipődet, ami folyton feltörte a lábadat, mégis tűrted. Ennek ellenére már nem tartalak zakkantnak, sőt! Tisztellek, hogy így is továbbléptél.

Bízom benne, hogy mindent megtanultál, amire szükséged volt, és most valóban boldog életet élsz - immáron egy olyan férfival, aki valóban szeret, és nem csak a naivitásodra és a megfelelési vágyadra játszik.

Nyitókép: Shutterstock