Nem tudom, hogy valljam be neked: már nem kívánlak úgy, mint régen

Bezzeg egy kapcsolat elején az ember semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy sülve-főve a másikkal legyen. Emlékszem, egymás után vásároltam meg a szexibbnél szexibb fehérneműket, még harisnyatartót és pár combfixet is beszereztem. Minden randink előtt azon gondolkoztam, mivel fűszerezzem meg a szexuális életünket, mivel járjak a kedvedbe. Nem akartam, hogy ellaposodjon a szexuális életünk, hogy megunjuk egymást, még pár rúdtánc órát is vettem, hogy esténként szexi táncot lejthessek előtted.

Te persze totál odavoltál értem. Imádtad, ahogy egyik pillanatról a másikra szexi vadmacskává változtam és bármikor bárhol volt hozzá kedvem, ha épp elkapott minket a hév. Márpedig sokszor elkapott, csináltuk liftben, a repülőgép vécéjében, kocsiban és az erdőben is. Fűtött minket a szerelem és a szenvedély, akartam érezni minden porcikádat, ahogy te is az enyémet.

Ez azonban egy ideje már a múlté. Már nincs kedvem szexi ruhába öltözni, a tangákat felváltották a kényelmes „nagymama bugyik". A szeretkezéseink is egyre ritkulnak, már nem vagyunk annyira bevállalósak, otthon szeretkezünk a hálószobában, semmi izgalom, semmi meglepetés. Igazából talán ez zavar, elvárás lett a szexből. Ha nincs kedvem, akkor is csinálom, hisz a nagykönyvben úgy van megírva, hogy heti egyszer – kétszer szeretkezni kell, különben azt jelenti, hogy nem működik jól a kapcsolat.

Igazából jól megvagyunk, nincs nagy dráma, inkább eluralkodott az életünkben a megszokás. Már az ágyban is ugyanazokat a pózokat vesszük elő, nincsenek nagy újítások, se erőm, se energiám nincs ehhez. Sokszor csak túl akarok lenni rajta. Néha azon kapom magam, hogy a másnapi teendőimen gondolkozom közben és ez megijeszt. Mi történik velem? Mi történt velünk? Igaz, elég sok most a munka, a főnököm megőrjít néha és van, hogy minden percem be van osztva. Rohanok egész nap, sodródok az élettel és olyan, mintha néha teljesen elveszíteném az irányítást felette.

Amikor hazaérek, épp annyi erőm van, hogy ledőlök az ágyra, megkérdezem, milyen volt a napod, aztán nézek valami hülye sorozatot. Napok telnek el így, de nem tehetek róla, teljesen bedarálnak a hétköznapok. Te türelmes és megértő vagy, nem is értem, hogy érdemeltem meg egy ilyen pasit. Nem kényszerítesz semmire, nem zsarolsz lelkileg, sőt, még csak nem is érezteted, hogy most bizony idő van, szexelnünk kell! Én viszont érzem magamon a nyomást, valahol arra vágyok, hogy ugyanolyanok legyünk, mint régen. De már semmi sem olyan, mint régen, ahogy én is más lettem.

Látom a tekinteteden, hogy fájó ez a változás és félsz, hogy valami megváltozott közöttünk, félsz, hogy elveszítesz. Most is a hálószobában olvasol, tudom, tudat alatt rám vársz, hogy belibbenjek egy szexi hálóingben és meghódítsalak újra, mint régen. Sóhajtok egy nagyot, próbálom felszítani magamban a tüzet és felidézni, milyen volt, amikor nem telt el úgy egy nap, hogy nem szeretkeztünk.

Azt is tudom, hogy beszélnem kellene veled erről, tudom, hogy ez így nem mehet tovább. De egyelőre fogalmam sincs, hogy mit mondjak, inkább úgy döntök, hogy felveszem a szexi hálóinget és úgy csinálok, mintha minden rendben lenne. Ma nincs erőm ezt megoldani, majd holnap...

Kezdőkép: Shutterstock