Lassan neki kéne állni férjet keresni, ha nem a selejtből akarsz válogatni!

"A te gyereked 7 hónaposan még nem jár? Az enyém már 5 hónaposan maratont futott - tolatva. A te óvodás gyereked még bepisil néha, nem tud rendesen késsel-villával enni, és egyedül bekötni a cipőjét? Hát... én a helyedben erre nem lennék büszke, hiszen ennyi idősen ezeket már KELLENE TUDNI."

"Te nem hordod általános iskolai felkészítő előkészítő előkészítőre? Hogy fogják így felvenni azt a gyereket? Az általános iskola nem játék, tudnia kell már 6-7 évesen, hogy az élet bizony felelősséggel jár. Ne gyere nekem azzal a dumával, hogy gondtalan gyerekkor, hiszen élete nagy részében nem gyerek lesz, hanem felnőtt."

Ismerős?

Sok esetben azonban nem kívülről érkeznek ezek a megbélyegzések, hanem családon belül is jobban tudják nálad, hogy mikor mit kellene tudnod, érezned:

Például egy 14 éves tininek már azért illene tudni, mi lesz, ha nagy lesz. Nyilván, ez a döntés főleg a személyiségedről és az álmaidról szól - amik ugye még nem fejlődtek ki rendesen -, de ez nem kifogás. Tervezni kell. Olyan szakmában gondolkodj, ami menő, jól fizető, lehet vele büszkélkedni, megfelel a családi elvárásoknak, de ezeken kívül természetesen bármi lehetsz, ami csak szeretnél...

Egyetem/főiskola után igyekezz minél hamarabb elhelyezkedni a szakmádban, és ha lehet, akkor ne gondold meg magad - akkor sem, ha idő közben rájöttél, hogy a választott hivatás nem való neked. Elvégeztél egy iskolát hozzá, hát ki akarod dobni azokat az éveket a kukába? Az idő fontos, értékeld jobban! Ne legyél csapodár, tarts ki a terveid mellett, és véletlenül se válts irányt, mert az kockázatos és veszélyekkel jár.

Ha már megvan a megfelelő munkahely, akkor dolgozz sokat, legyenek céljaid, küzdj, fejlődj, akarj! Legyél szorgos, ne várd el, hogy a világ rakosgassa össze neked az életed építőkockáit.

Persze azért ismerd fel, hogy meddig lehetsz törtető amazon, és mikor kell elgondolkodni a megállapodáson. 30 éves korodra például jó lenne átállítani a fókuszt az ismerkedésre - és tudom, te azzal jössz, hogy ezt nem lehet fejből csinálni, meg nem lehet az életet időre játszani, stb. Értem, de fogd fel: idő, míg találsz egy normális pasit, szóval ha sokat késlekedsz, már csak a selejtből válogathatsz.

Időre játsszuk az egész életet...

Csak ülsz, hallgatod ezeket a "tanácsokat", és közben azon gondolkodsz, hogy mennyire nem igazságos az élet. Hogy sokan jobban elismerik azt az embert, aki gyűlölködve végez egy jövedelmező munkát, és az senkinek nem probléma, hogy az illetőn látszik, mennyire boldogtalan. Hogy sokan csak azt nézik, házas vagy-e már, és van-e már gyereked - mert ha nincs még ennyi idősen, akkor biztos valami baj van veled -, de azt senki nem nézi, hogy a nálad fiatalabbak közül hány embernek ment tönkre a kapcsolata amiatt, mert túl hamar, meggondolatlanul választották egymást.

A korunk alapján határozzuk meg, hogy hol kéne tartani az életben, és én ezt nem szeretném elfogadni. Egy olyan világban szeretnék élni, ahol nem néznek rám furán, ha 30 évesen szakmát váltok, ha 35 évesen találom meg a párom, és akkor sem, ha esetleg 40 körül vállalok gyereket. Szerintem nem is lehet ezért senkit megbélyegezni, hiszen a szerencsét nem időre osztják. Kapod, amikor kapod, vagy nem kapod sohasem. Persze nem állítom, hogy neked semmi ráhatásod az életedre, és nincs tudatos játéktér, amibe bizony neked kell beletenni az energiát, mert van, nem is kevés. Csak azt mondom: anélkül, hogy tudnád, mi van a másik puttonyában, ne süss rá egy bántó jelzőt kizárólag a kora miatt.

Nyitókép: Shutterstock