Nem te hitegettél. Én magamat. A kapkodva, lelkifurdalással megejtett találkák után újra és újra leszögeztem a tükör előtt, hogy a családod ellenére összetartozunk. Én fontosabb vagyok neked, mint ők.
Senki nem tehet róla, hogy a sors így kiszúrt velünk. Későn találkoztunk, de ez idővel orvosolható. Abban maradtunk, hogy pár évet vársz a válással, mert még kicsi a gyerek, én meg nem akartalak sürgetni. Sokan ribancnak tartják a szeretőket, pedig én sosem akartam rosszat senkinek. Egyszerűen beléd estem, te pedig belém. Hibáztatható vagyok az érzéseimért?
Azt gondoltam, egyszer majd tiszta lappal indulunk. Undorító a titkolózás és a hazudozás, de idővel vége lesz: elválsz, és összeköltözünk, mint a normális párok.
A magány és a távolság azonban átírta a képletet. Hetek óta nem találkoztunk, mert otthonról dolgozol, én pedig minden egyes nappal egyre inkább tisztábban látok. Már tudom, hogy most vizsgázott a kapcsolatunk - és megbukott.
Mert egy vészhelyzetben mindenki ráébred, hogy valójában mi és ki fontos neki. Képtelen magára hagyni a bajban azt, akit igazán szeret, ez így normális. Egy hónapja még azt hittem, csak a praktikus meggondolások tartanak a családod mellett. A mostani helyzetben azonban már jelentéktelenek a gyakorlati dolgok - csak a szeretet kerül mérlegre, ami mindent felülír.
Nem szimpla hétköznapokat élünk, amikor elszökhetsz hozzám, hát választanod kellett, kit támogatsz, kit óvsz. És a válaszod egyértelmű. Én itt ülök, magányosan a lakásomban - te a családoddal, otthon. Szóval, ha valaha sikerülhet leszoknom rólad, az most van. Hiszen egy ideig úgysem találkozhatunk.
Nem teszek mást, csak emésztgetem az igazságot, gúnyosan kinevetem a tükörben a kisírt szemeimet, és meg sem próbálok elbújni a szenvedés elől. Van időm megélni, egy ideig még itt leszek egyedül, az biztos. Mégsem bánom. Ideje elengedni és elgyászolni, amit irántad éreztem, így ha egyszer végre visszaáll a világ a megszokott menetébe, egészen más emberként léphetek ki az ajtón.
Minden jó valamire. Örökre megtanítottad nekem, hogy ne áltassam magam olyasmivel, amiről legbelül érzem, hogy nem igaz. Hogy ne fogadjam el a második helyet, miközben azt hazudják, én vagyok az első. Többé nem alkuszok meg a szerelemben, nem alkuszok meg a becsületemben, és nem játszom orosz rulettet az életemmel. Ha pedig kísértést éreznék, hogy újra ugyanabba a hibába essek, elég lesz felidézni a szavaidat: "Te vagy a legfontosabb." Mert ha így lett volna, akkor most itt lennél.
Dóri gondolatait Greta May jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
