Könnyebb lenne ha bevallanád, hogy sosem fogsz elválni...

Senki nem tehet róla, hogy a sors így kiszúrt velünk. Későn találkoztunk, de ez idővel orvosolható. Abban maradtunk, hogy pár évet vársz a válással, mert még kicsi a gyerek, én meg nem akartalak sürgetni. Sokan ribancnak tartják a szeretőket, pedig én sosem akartam rosszat senkinek. Egyszerűen beléd estem, te pedig belém. Hibáztatható vagyok az érzéseimért?

A magány és a távolság azonban átírta a képletet. Hetek óta nem találkoztunk, mert otthonról dolgozol, én pedig minden egyes nappal egyre inkább tisztábban látok. Már tudom, hogy most vizsgázott a kapcsolatunk - és megbukott.

Mert egy vészhelyzetben mindenki ráébred, hogy valójában mi és ki fontos neki. Képtelen magára hagyni a bajban azt, akit igazán szeret, ez így normális. Egy hónapja még azt hittem, csak a praktikus meggondolások tartanak a családod mellett. A mostani helyzetben azonban már jelentéktelenek a gyakorlati dolgok - csak a szeretet kerül mérlegre, ami mindent felülír.

Nem teszek mást, csak emésztgetem az igazságot, gúnyosan kinevetem a tükörben a kisírt szemeimet, és meg sem próbálok elbújni a szenvedés elől. Van időm megélni, egy ideig még itt leszek egyedül, az biztos. Mégsem bánom. Ideje elengedni és elgyászolni, amit irántad éreztem, így ha egyszer végre visszaáll a világ a megszokott menetébe, egészen más emberként léphetek ki az ajtón.

Minden jó valamire. Örökre megtanítottad nekem, hogy ne áltassam magam olyasmivel, amiről legbelül érzem, hogy nem igaz. Hogy ne fogadjam el a második helyet, miközben azt hazudják, én vagyok az első. Többé nem alkuszok meg a szerelemben, nem alkuszok meg a becsületemben, és nem játszom orosz rulettet az életemmel. Ha pedig kísértést éreznék, hogy újra ugyanabba a hibába essek, elég lesz felidézni a szavaidat: "Te vagy a legfontosabb." Mert ha így lett volna, akkor most itt lennél.

Dóri gondolatait Greta May jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock