"Ha negyven évesen még mindig egyedül vagy, akkor valamit rosszul csinálsz." Amikor a szingliségemről esik szó, a barátnőim mindig azt hajtogatják, hogy ne támasszak különleges igényeket a randipartneremmel szemben. Sem azt, hogy vacsorázni vigyen vagy meglepjen egy hatalmas rózsacsokorral, sem azt, hogy olyan nyíltan beszéljen az érzéseiről, mint én. Bevallom, nehezen tudom értelmezni ezeket a kijelentéseket. Nem vagyok maximalista, de bizonyos követelményeim vannak másokkal és magammal szemben is.
Ha tegnap írtam egy jó cikket, azt szeretném, hogy a következő is legalább olyan jól sikerüljön. Szeretem a kihívásokat, így például futás közben is arra törekszem, hogy minden alkalommal egy kicsit messzebbre jussak. Vannak céljaim, több projekten dolgozom egyszerre, és mindig ég bennem egy belső tűz, ami üzemanyagként hajt előre.
A személyiségemet tekintve pedig érzékeny, empatikus és gondoskodó vagyok. Általában nem azt nézem, hogy én mitől érezném magam jobban, hanem azt keresem, mi az, amit adni tudnék másoknak. Mindezek alapján úgy gondolom, elvárhatok bizonyos dolgokat és gesztusokat a potenciális jelölttől.
Igenis jogom van elvárni, hogy nőként kezeljen, hogy udvariasan és tisztelettel bánjon velem. Jogom van elvárni, hogy őszintén, nyíltan kommunikáljon, és ne titkolja el, ha hibázik. Jogom van számítani az együttérzésére, amikor valami rosszul alakul. Sőt, jogom van tudni, hogy miért akar elhagyni. (Volt már ilyen szituáció az életemben, és hiába kérdezgettem az exemet, nem kaptam egyenes választ. Ez sokkal jobban fájt, mint a szakítás.)
A "kívánságlistám" nem végeláthatatlanul hosszú és nincs tele irreális kritériumokkal. Arról sincs szó, hogy a tökéletes partnert keresem - régen kinőttem már a tündérmesékből. Ezen a képzeletbeli jegyzéken inkább olyan elvek, értékek szerepelnek, amik hiányában nem működőképes egy kapcsolat.
Ahogy ismerem magam, úgysem tudnék felnézni például egy felnőtt testbe zárt gyerekre. Szükségem van valódi intimitásra, arra, hogy a párom szavakkal, tettekkel is kifejezze, mit érez irántam. Így valószínűleg soha nem szeretnék bele valakibe, aki képtelen kimutatni a szeretetét, és nem értékeli, amit adok.
Elvárások nélkül nem kezdődhet el minőségi viszony két ember között. (Persze simán tévedhetek, de én így látom.) Ha már együtt vagyok valakivel, az egy olyan ember legyen, aki megváltoztatja az életemet, és akinek én is ugyanennyit jelentek. Nincs értelme méltatlan kompromisszumokat kötni a saját boldogságom rovására és amiatt szorongani, hogy az illető nem felel meg az alapvető igényeimnek. Akkor inkább egyedül maradok, és kivárom, amíg felbukkan a számomra megfelelő férfi.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.