Tényleg az apánkat keressük egy férfiban?

A család és az általa közvetített minta nagyban meghatározza az egész életünket. Az alapvető személyiségünk, a jövőben tanúsított magatartásunk, a kialakult szokásaink és jellemünk nagyban függ attól, milyen családba születünk. Meghatároz minket egy életen át, és próbálunk olyan értékeket képviselni, amilyeneket otthonról hozunk. Vagy éppen ellenkezőleg; egy rossz minta hatására megpróbálunk az otthonitól teljesen eltérő életet élni.

Az apa-lánya viszony meghatározó kapcsolat egy gyerek életében. Az édesapa minden kislánynál különleges szerepet tölt be, hiszen gyermekként, férfi szempontból édesapánk jelenti a mindent.

Ez egy teljesen normális érzés azoknál a családoknál, ahol az apa megfelelő szerepet tölt be a gyerek életében. Ahol egészséges viszony van a szülő és a gyerek között, ott a lányok felnéznek az apjukra, és tudat alatt igyekeznek hasonló személyiségjegyekkel rendelkező párt találni maguknak.

Hogy tudatosan alakult-e a párválasztásom, vagy sem, nem tudnám pontosan megmondani, de az biztos, hogy az apukám és a férjem nagyon hasonlít egymásra. Jó apapéldát láttam otthon gyerekként, megfelelő nevelésben volt részem és minden kapcsolatomra igaz volt, hogy hasonló értékrendet közvetített számomra, mint amilyet apukámtól és anyukámtól láttam. Persze felnőttként az apai imádatom nekem is némiképp megkopott, hiszen már egészen másképp látom az édesapámat. Természetes módon szertefoszlott a kislánykori „szerelem" iránta, mert felnőttem, de ugyanúgy szeretem és értékes embernek tartom, mint azelőtt.

A férjem sok szempontból ugyanolyan, mint édesapám. Külsőre is nagyon hasonlítanak: megegyezik a testalkatuk, a kinézetük és a belső értékeik is. Persze vannak dolgok, melyben nyilvánvalóan különböznek, hiszen nem lehet mindenki egyforma, de nyugodtan kijelenthetem, hogy az alapok ugyanazok. Mindketten humorosak, maximálisan lehet rájuk számítani és minden helyzetben ügyesen feltalálják magukat. Ugyanezt a mintát látom a férjem gyerekeinkkel való kapcsolatán is. Lazán, mégis következetesen neveli őket, felfedezi velük a világot és a lányom számára ő a megtestesült tökéletesség. Ez teljesen rendben van így.

Ahol jók az apa-lánya alapok, ott hajlamos az ember tudat alatt is ugyanazt a mintát keresni a jövőben.

Ennek az ellenkezője is teljes mértékben igaz: ha rossz dolgokat láttunk otthon apánktól, igyekszünk távol maradni a hozzá hasonló habitusú emberektől, mert tudjuk, nem lesznek megfelelőek számunkra a jövőben. És ott vannak azok is, akik a múltbéli negatív hatások ellenére is mindig ugyanolyan embert találnak maguknak, mint amilyet éppen, hogy nem szeretnének. Ebben az esetben – az érzelmi sérülések és ismétlődő hibák orvoslására sokszor szakembert kell megkeressenek a rossz minta követésének elkerülése érdekében.

Nyitókép: Shutterstock