Két férfit szeretni egyszerre? Az egyik mindig csak megalkuvás.

Most odáig jutottam, hogy csak egészen óvatos nemleges választ adok. De hogy is jut el valaki odáig, hogy önmagának kell szegeznie ezt a kérdést?

Egy válságban lévő kapcsolat sok olyasmit előhoz az ember lelkének mély bugyraiból, amiket korábban mereven elutasított. Feltételezem, mindenki hallott már olyan esetről, amire zsigerből azt mondja, hogy "Ez nonszensz." Például, amikor szégyenlős fiatal lányok kezdenek kapcsolatba a náluk tizenöt évvel idősebb férfi tanárukkal, vagy éppen tisztes családanyák ugranak ki tíz-húszéves házasságokból egy "véletlenül" beesett harmadik kedvéért.

A megbotlott kislányok esetében valószínűleg valamiféle hiányzó apaképet pótol az idősebb férfi, és az is előfordul, hogy egész életüket végigkísérik a nagyobb korkülönbséggel járó kapcsolatok. Ezt valahogy jóval könnyebben tolerálja a társadalom, mint az olyan megbotránkoztató eseteket, amikor egy családanya felrúgja stabilnak tűnő házasságát. De vajon mi mindennek kell történnie ahhoz, hogy egy anya ilyen elítélendő cselekedetre szánja rá magát?

Abban megegyezhetünk, hogy egy kapcsolat zátonyra futásában sohasem csak az egyik vagy a másik fél hibás. Bármilyen hihetetlen, a házasságok/hosszú kapcsolatok nagy százalékában néhány év után tutira bekopogtat az unalom, a megszokás, a biztonságot adó rutin.

Aztán eljön egy pont, amikor az ember (lánya) rádöbben, hogy ezt nem így kellett volna. Erősebben, határozottabban kellett volna a másik tudtára adni, hogy valami nagyon nem oké. Kimondani, hogy boldogtalan vagy. Kimondani, hogy állj, ez így nem mehet tovább, mert nem tudod garantálni a pozitív végkifejletet. Kimondani azt, ami fáj, amin változtatni szeretnél, amire vágysz.

De persze ehhez értő fülek is kellenek. Vagyis a másik megfelelő érzelmi intelligenciája. Ha a társ nem veszi észre, nem akarja észrevenni, és még megfelelően kommunikálva sem érti meg, hogy mi a baj, akkor bizony beüt a ménkű - mégpedig egy harmadik személyében. Aki megpiszkálja kívülről a gyönyörű, piros almát, és az hopp... szétesik. Mert már szép, tekervényes járatokat rágott bele a féreg.

Ilyenkor aztán nem nagyon van visszaút. Mert a kisiklott kapcsolat velejáróival szemben mérlegre kerül az új, az izgalmas, a kaland, az adrenalinlöket. Amit A Harmadiktól megkapsz. Aki szépnek tart úgy, ahogy vagy, a Nőt látja benned, aki akkor és ott kíván meg, ahol és amikor te akarod. És ezt te hatalomnak érzed. A nőiességed diadalának, amit már rég nem éltél át.

Ekkor kezdesz el komolyan agyalni, mérlegelni:

• Hogy beáldozd-e magad további öt-tíz-húsz évre egy elfáradt, talán már halott kapcsolat oltárán?
• Hogy tényleg csak a gyerek kedvéért tennéd-e?
• Mit tegyél: maradj egy biztos, ámde számodra már testileg-lelkileg kimerítő kapcsolatban, vagy merj élni?
• Vajon a társad továbbra is a társad tud-e maradni? Lángra tudod-e még valaha lobbantani magadban az egykor lobogó tüzet?
• Tudod-e még valaha úgy szeretni, hogy az elég stabil alap legyen a következő húsz évre?
• Ő meg tud-e bocsájtani, félre tudja-e tenni az egóját?

Ezekre a szorosan összefüggő kérdésekre kell megtalálnod a választ. Csakis ezek birtokában szabad a régi vagy az új életed mellett döntened. Mert ha elhamarkodott döntést hozol, az maga lesz a pokoljárás...

Nyitókép: Shutterstock