Hogyan legyek jóban az anyósommal? A szakértő válaszol!

Ha az anyósunkkal sikerül jó kapcsolatot kialakítanunk, az csak a hasznunkra válhat. Egyrészt nem fog minden lépésünkbe belekötni, másrészt számíthatunk egymás segítségére, ami felbecsülhetetlen érték. Lehet, hogy neki lesz szüksége arra, hogy ha beteg, akkor ápoljuk, esetleg főzzünk rá, vagy orvoshoz vigyük. De ha lesz gyermekünk, és ő megbízható támaszként ott áll mellettünk, vigyáz a gyerekre, amíg dolgozunk, igazi nagymamaként gondoskodik róla és szereti, nem pedig ellenünk neveli, az számunkra a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk.

Fontos az együttműködés

Sokan gondoljuk, hogy a párunkhoz megyünk hozzá és nem a családjához, ez sajnos nem teljesen igaz.

Az hogy milyen családot kapunk a kedvesünkkel, az sok esetben a véletlen és a szerencse műve. Lehet, hogy anyósunkkal zökkenőmentes vagy akár kimondottan jó viszonyt tudunk kialakítani már az első perctől kezdve, de az is lehet, hogy sok összetűzésre számíthatunk, mert különbözőek nézeteink és személyiségünk. A legfontosabb mégis, hogy ellenségeskedés helyett az együttműködés elve vezéreljen bennünket, hiszen csakis így tehetjük kellemessé párunk és a tulajdon életünket második családunkkal. Próbáljunk úgy gondolni az egészre, hogy az anyósunk kívülről látja a házasságunkat, ezért éppúgy, mint bárki másnak, neki is lehet véleménye a kapcsolatunkról.

Persze igaz, hogy ő nem lát bele annyira, mint mi, vagy azok a barátok, akikkel rendszeresen beszélünk az életünkről, de attól még lehetnek hozzáfűznivalói, akár még jó meglátásai is. Nézzük el neki, ha tanácsot ad vagy véleményt mond – hallgassuk meg, és kezeljük a helyükön a hallottakat. Ha jelentéktelen dolgok miatt van nézeteltérés köztünk, akkor engedjük el, ne szálljunk vitába, ezzel elkerülhetjük a felesleges konfliktusokat. Ha viszont komolyabb, számunkra fontos dologról van szó – mint például a gyereknevelés – akkor tartsunk ki a meggyőződésünk mellett, ne hagyjuk, hogy mindenben befolyásoljon minket, esetleg ő hozzon meg számunkra fontos döntéseket.

Az ilyen esetekben legyünk határozottak, de ne legyünk sértők. Higgadtan hallgassuk meg a véleményét, majd mondjuk el, hogy mi ezt nem így gondoljuk, nem így csináljuk – javasolja dr. Fehér Gabriella pszichológus a Fanny magazinban.

Gondoljunk a párunk érzéseire!

Ahhoz, hogy mi magunk boldognak érezzük magunkat a házasságunkban, feltétlen szükséges, hogy a kedvesünk is hasonlóképpen nyugodt és kiegyensúlyozott legyen. Ha viszont állandóan két tűz közé állítjuk őt a vitáinkkal, zsörtölődésünkkel, szidalmazzuk az édesanyját, akkor rettenetes helyzetbe hozzuk, ami lelkileg igen megterhelő számára. Folyamatosan azon kattog, hogy melyikünk védelmére keljen, de pontosan tudja, hogy nincs jó döntés. Ettől morcos, feszült és nyűgös lesz, amit egészen biztos, hogy a kettőnk közötti kapcsolat fog megszenvedni.

Ha elviselhetetlennek találjuk az anyósunkat, és úgy érezzük, egyetlen percet sem bírunk ki vele, akkor se szapuljuk őt a férjünknek. Próbáljuk a minimálisra csökkenteni az együtt töltött időt, nem kell mindig nekünk is menni hozzá, amikor a párunk megy, olyankor szervezzünk magunknak más elfoglaltságot, például edzést, vagy barátokkal való találkozást - mondja a szakember.

Nekünk is könnyebb!

Nem vesz túl sok energiát igénybe, hogy időnként magunktól felhívjuk telefonon az anyósunkat, és kedélyesen elcsevegjünk vele. Kérdezzük meg mit főz, hogy érzi magát, vagy mit gondol a világ eseményeiről. Utóbbiról csak akkor érdeklődjünk, ha biztosak vagyunk abban, hogy nem vált ki indulatot belőlünk a mondanivalója. Időnként kérjük ki a véleményét, tanácsát, még akkor is, ha úgy érezzük, mi sokkal jobban tudjuk. Egyébként nem biztos. És hogy miért fontos ez? Azért, mert a legtöbb édesanya nehezen éli meg, gyermekéről már nem neki kell gondoskodni, hogy az ő szerepét, fontosságát ezután egy másik nő fogja betölteni csemetéje életében.

Az anyósunk a legveszélyesebb vetélytársat láthatja bennünk, és ez neki is, nekünk is borzalmas lehet, ha nem törekszünk a jó kapcsolat kialakítására. Ahhoz, hogy megkönnyítsünk neki ezt a lelki traumát, kell, hogy érezze: számítanak az észrevételei, továbbra is fontos szerepet tölt be a fia életében, és most már a miénkben is. Jó, ha tudja, jó kezekben van legféltettebb kincse. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent úgy kell csinálnunk, ahogy ő mondja, de a tanácsa olykor még hasznos is lehet számunkra.

Nyitókép: Shutterstock