Férfivélemény: Nincs szebb egy nőnél, aki eleganciával és tartással viseli a korát

Az elmúlt pár évben átéltem néhány szakítást: volt jó pár kapcsolatom 28 és 40 év közötti hölgyekkel, sőt, eljegyzésre is sor került. Mindnyájukkal komoly kapcsolat reményében ismerkedtem, és ők mind azt állították, hogy családot, gyerekeket szerettek volna.

A saját korosztályomban lévő nők közül sokan - a mostani trendeknek megfelelően - a karrierben látták az önmegvalósítás lehetőségét. Legalábbis addig a pontig biztosan, amíg el nem kezdett ketyegni bennük az a bizonyos biológiai óra - kinél korábban, kinél később...

Egy másik jelentős százalék, a fiatalabbak, viszont csak "éltek", buliztak, drogoztak, 28-35 éves koruk környékén még mindig nem volt egy végzettségük sem; és bár elkezdtek egy-egy felsőoktatási képzést, nem fejezték be egyiket sem. Ez persze csak egy dolog, hiszen hivatalos papír nélkül is lehet valakinek lehetőségekkel és kihívásokkal teli karrierje, ám nekik ez sem volt, csak éltek bele a világba mindenféle terv nélkül - de gyereket, családot és biztonságot azért szerettek volna, és azt is, hogy ez csak úgy az ölükbe pottyanjon.

A férfiakban ugyanezen igények vannak jelen, csakhogy ezektől a nőktől ezt nemigen kaphatjuk meg. Mert ők azok, akik előbb vagy utóbb, de nagy valószínűséggel elválnak az egykoron "szeretett" (?!) férfitól - de persze csak akkor, amikor már van gyerek, és amikor már kellő vagyonra tettek szert a válópert követően. Mondanom se kell, nekik még ugyanúgy nincs semmi a kezükben, és az életben való boldogulásuk igencsak kérdéses. Mindaddig persze, amíg nem találnak egy újabb megfelelő egyedet...

35 felett már más a helyzet. Ezek a nők már azt érzik, elkéstek, pedig nem, hiszen a gyermekvállalás meglehetősen kitolódott manapság. Ha úgy tetszik ez a normális, és miért is ne lenne?! Érett emberek megfontolt lépésekkel, biztos családot hozhatnak létre. Ezek a hölgyek sok esetben már stabil karrierrel és anyagi háttérrel rendelkeznek, ők azok, akik képesek megadni egy férfinak is azt a biztonságot, amit keres, és pont a koruknál fogva nagyobb (lehet) a beléjük vetett bizalom. Csakhogy pont a fentiek miatt, ezeket a nőket nem feltétlenül érdekli, hogy a férfi mellettük marad-e? Ők simán kijelentik, hogy maguknak szülnek, hogy simán fel tudják nevelni a gyermeküket, nincs szükségük az apára.

40 felett más a helyzet, ekkor a nők többsége már csalódott.

Kevés az olyan nő, aki nem törik meg a negyedik X-től. Pedig ők büszkén lehetnek NŐK! Ehelyett már 35 felett megkezdődik a panaszáradat az öregedésről, az öregedő méhről, a rövidülő ciklusról, és sok egyéb dologról, mellyel önmagukat is traktálják, bebeszélve mindezeket - és ezek mellett azt is, hogy ők már nem olyan vonzóak, nem vehetik fel a versenyt a fiatalabbakkal.

Baromság!

Egyrészt számtalan területen igenis felvehetik a versenyt, másrészt pedig nincs is szükség versenyre, hiszen e két életszakasz nem összemérhető. Adja magát ebből következően a kérdés, hogy tényleg a külsejükre akarják alapozni a kapcsolatukat? Hogy majd szülés után is a fiatalabbakkal akarnak versenyezni? Mondván, hogy a pasik csak egyre sármosabbak minden ránccal, minden egyes ősz hajszállal. Badarság.

Nincs szebb egy nőnél, aki eleganciával és tartással viseli a korát!

Két embernek, akik egy párt alkotnak, egymást kellene szeretniük, terhesség utáni repedésekkel, megereszkedett mellekkel és narancsbőrrel együtt - egy szóval, az embert. Szeretnünk kellene egymás bőrén a ráncokat, amelyek az együtt megélt évgyűrűket szimbolizálják. Ezt a biztonságot, ezt az érzelmi stabilitást keressük mind, de ez csak akkor működik, ha nemcsak a másikat, hanem saját magunkat is elfogadjuk és úgy szeretjük, ahogy vagyunk.

Egy 40-hez közeledő, vagy afölötti pasi sem ugyanúgy néz ki mint huszonévesen. Én sem. Én is küzdök a kilókkal, és hiába tudtam anno akár hetente 5 kilót fel vagy le mozgatni, ez ma már közel sem ilyen egyszerű. Akkor miért is kéne azt gondolnom, hogy a nőknek az? Miért is kéne elvárnom?!

Jelenleg egy 42 éves nővel ismerkedek, akivel a közös barátaink igyekeznek összehozni. Vagyis, ismerkednék, de annyira elfoglalt, hogy alig ér rá. Nemhogy találkozni nem ér rá, de még telefonálni és írásban kommunikálni sincs ideje. Persze ő is kifejtette, hogy családot és gyereket szeretne. Minél hamarabb. Hát persze, értem én. De mikor? Hogyan? Hova fogja beilleszteni? Majd a gyerekre rá fog érni? Majd akkor megtanul főzni?

Hosszan írhatnék még erről, de sok beszédnek sok az alja. 37 éves vagyok, biztos anyagi háttérrel, biztos munkával, de még egyenruhával is rendelkezem. Tudok főzni, háztartást vezetek, mosok, takarítok, sőt naponta kétszer fogat is mosok, és mégis nehéz. Nem csak a nőknek.

Nyitókép: Shutterstock