Férfivélemény: Nem attól válsz „igazi” férfivá, hogy nem fogadod el a segítséget

Ha problémamegoldásról, traumák feldolgozásáról, esetleg függőségekről, krízisekről van szó, még mindig sokak fejében él az a kép, hogy egy férfi nem kér segítséget. Annak ellenére is, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen változott a férfiak mentalitása: a fiatalabb generációk már sokkal természetesebbnek veszik a mentális egészség karbantartását, mint szüleik és nagyszüleik

Bár úgy tűnik, hogy a társadalom gondolkodása fejlődik ebben a témában, az egyértelmű előrelépések ellenére is nehéz lerázni ezt kellemetlen a berögződést, amely olyan sokáig alapvetés volt. Rengeteg férfi attól tart, hogy kevésnek, alkalmatlannak aposztrofálják őt azért, mert „gyengeséget mutat" azzal, hogy felfedi sérülékenységét és segítséget kér. Azzal áltatjuk magunkat, hogy egyedül kell megoldanunk mindent, hiszen milyen férfi az, aki nem sugároz erőt, aki nem képes minden elé gördülő akadályt könnyűszerrel megugrani?

Az ilyen stigmák megszüntetése azonban csakis akkor lehetséges, ha képesek vagyunk kiállni és nyíltan beszélni a témáról. Hiszen a mentális egészség, akárcsak a fizikális, nem egy olyan terület, amelyben nemek közötti különbségekről kellene beszélnünk. Időről időre mindannyiunknak segítségre van szüksége, legyen szó férfiról, nőről, fiatalról, idősről, mindenki életében vannak olyan traumák és külső hatások, amelyekkel nem szégyen segítséggel megküzdeni, sőt! A negatív érzések odébb söprése nem pozitív vagy férfias tulajdonság, hanem egyszerű ignorancia, amivel sokkal nagyobb bajt okozunk. Az, hogy miként kezeljük a problémáinkat, nemcsak minket érint, hanem a körülöttünk élőket, szeretteinket, kollégáinkat is. Rossz példát állítunk vele mások elé, amivel azt normalizáljuk, hogy ha valami gyötör, akkor amiatt csendben kell szenvedni, vagy épp úgy csinálni, mintha nem létezne a probléma.

Ebben az esetben a téma a férfiak problémakezelésére lett kihegyezve, ám univerzális dologról beszélünk, és pont ez a lényeg.

Egyszerűen csak emberi dolog, akkor is ha sokaktól nem ezt látjuk. Úgy is, ha olykor még a közeli emberi kapcsolatainkban is ennek az ellenkezőjét éreztetik velünk. Az, hogy felismerjük a problémáinkat és segítséget kérve aktívan lépéseket teszünk azok megoldása érdekében, mindössze annyit sugall, hogy nyitottak vagyunk a folyamatos fejlődésre, nem pedig azt, hogy képtelenek vagyunk valamilyen elképzelt lécet megugrani.

Nyitókép: Shutterstock