Talán mondanom sem kell, hogy a fenti mondat egy férfi szájából hangzott el. Sok esetben már nem tudom eldönteni, hogy a pasik ezeket az állításokat komolyan gondolják, vagy mindent bevetnek, hogy egy nő minél előbb kötélnek álljon.
Még pár éve történt, hogy leveleztem egy sráccal, aki kijelentette, hogy nála az ismerkedés fordítva zajlik: először a szex és ha az jó, akkor jöhet a többi. Azt gondoltam, hogy viccel, de nem, ő teljesen komolyan gondolta, hogy először leteszteli, hogy az adott nővel mennyire működik a kémia, és csak utána hajlandó randizni és beszélgetni. Először elküldtem a fenébe, mégis mit képzel magáról, aztán egy év múlva újra belefutottam egy társkeresőn. Kíváncsiságból belementem a dologba és a srác mentségére legyen szólva, nem tepert le az első randin, a másodikon viszont már nem volt kérdés, mi lesz a program.
Azt gondolnátok, hogy ez egyedi eset, de nem, tavaly is belefutottam egy srácba, aki már előzetesen kijelentette, hogy ő az első tíz percben megcsókolja a lányokat, persze csak akkor, ha bejönnek neki. Gondoltam, persze, biztos nagy a szája, úgyhogy igencsak meglepődtem, amikor a nyolcadik percben magához húzott és megcsókolt. Az már kevésbé tetszett, hogy a következő randinkat már a lakásomra tervezte, és még ő volt felháborodva, amikor közöltem vele, hogy én nem szeretném elsietni az első együttlétet. Kikérte magának, hogy ne szórakozzak vele, ő előre megmondta, hogy neki mennyire fontos a testiség és az érintés, és ő nem fog hetekig várni, hogy ágyba bújjak vele.
Nem ő volt az első és az utolsó az életemben, aki fennakadt azon, hogy nem fekszem le vele a második vagy a harmadik randin. Ilyenkor jön az érzelmi zsarolás, hogy „ugyan már, mire várunk, nem vagyunk már gyerekek, miért ne feküdhetnénk le egymással, ha kívánjuk egymást?", vagy elhangzik az alábbi állítás: „Ha a nő túl sokáig ellenáll, ott nincs is igazi kémia."
De, mi van akkor, ha a nő szeretné először érzelmileg biztonságban tudni magát, és csak utána akar szeretkezni a kiszemelt pasival? Olyan ördögtől való dolog ez? Arról nem is beszélve, hogy régen a csapból is az folyt, hogy „ne add oda magad olyan hamar, mert a férfinak szüksége van arra, hogy harcoljon érted". Nem értem. Ha túl sokáig kéreted magad, akkor frigid vagy, ha meg gyorsan kötélnek állsz, akkor meg egy könnyen kapható k*rva. Akkor most mi van? Bújjunk hamar ágyba a csávóval, hogy kielégüljön az egója, vagy húzzuk az időt, hagyjuk, hogy udvaroljon és reménykedjünk abban, hogy kibír pár hetet szex nélkül?
Pár éve egy férfi ismerősöm mondta, hogy a megismerkedés után négy hétig nem feküdjek le senkivel. Dőljek hátra, figyeljem a pasit, hogy mit hajlandó megtenni értem és a kapcsolatért, mennyire a testiség motiválja, szeretne-e engem valójában megismerni. Azóta egy másik helyen is hallottam ezt egy férfi szájából, hogy az igazi nő nem adja könnyen magát, hanem folyamatosan teszteli a pasit, hogy mennyire komolyak a szándékai.
Őszintén szólva nem tudom, hogy ez a mai világban mennyire működik. Szerintem 2023-ban a férfiak nagy része már nem akarja megerőltetni magát, inkább továbblép, ha nem kap meg egy nőt. Már nem divat a hosszas udvarlás, a küzdés és a bizonyítás. Ráadásul a nők sem kéretik sokáig magukat, mert attól félnek, hogyha nem állnak kötélnek, akkor a pasit hamar elhappolja egy bevállalósabb csaj.
Nem tudom, hogy kellene ezt jól csinálni.
Talán az a legjobb, ha hűek vagyunk önmagunkhoz, követjük a belső hangunkat és nem hagyjuk, hogy a férfi döntse el helyettünk, mikor jött el az ideje az első együttlétnek.
Nyitókép: Shutterstock
Mi legyen az első lépés? Szex, és ha működik, akkor jöhet az ismerkedés, vagy fordítva?
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
