Egy igazi nőt arról lehet felismerni, hogy van tartása

Én mindig is a klasszikus értékrendet képviseltem, ami a mai világban már eléggé ódivatúnak számít. Nem egyszer megkaptam a barátnőimtől, hogy ez ma már nem így megy, ha így gondolkozom, akkor lemaradok. Néha el is hiszem nekik, ugyanakkor továbbra sem gondolom azt, hogy például nekem kellene kezdeményeznem egy férfinál vagy hogy teljesen rendben van az, ha ágyba bújunk valakivel az első randin. Mert egy nő igenis legyen nő és legyen tartása, akkor is, ha ez a világ látszólag már nem ezt az értékrendet részesíti előnyben.

Rengeteg cikk íródik arról, hogy mennyire elcsúsztak és összekavarodtak a férfi-női szerepek, és ez milyen rossz, ugyanakkor erről mi tehetünk és senki nem töri össze magát azért, hogy ez változzon.

Ők bezzeg egyre ritkábban teszik meg az első lépést, nem is csodálom, hogy a nőknek elfogy a türelmük. Én nem akarok az a nő lenni, aki kezdeményez. És nem azért, mert leesik a gyűrű az ujjamról, hanem azért, mert vágyom arra, hogy egy férfi udvaroljon nekem.

Nem azt mondom, hogy ne adjunk jeleket a pasiknak, az nyilván fontos, hisz azt mondják, mindig a nő választ. De ne én legyek már az, aki elhívja randizni!

A másik, hogy manapság szinte elvárás, hogy két randi után ágyba bújj a pasival. Persze, ha ehhez van kedved, tedd meg, de szerintem nem jó ebből sportot űzni. Tudom, hogy én már a másik véglet vagyok, mert elhatároztam, hogy én már csak a nagy szerelemmel fogok lefeküdni, de talán ez még mindig jobb, mint az, amikor folyamatosan csak használnak a pasik. Nekem legalábbis jobb. Lehet, hogy lejárt lemez, de a férfiaknak igenis szükségük van arra, hogy küzdjenek egy nőért és tudom, ez már nem nagyanyáink ideje, amikor hónapokig kell udvarolni, de könyörgöm, ne essünk már egyik végletből a másikba.

Azt például tudtátok, hogy az ősi mexikói asszonyok szerint az összes férfi, aki valaha belénk élvezett, ott hagyja az energetikai lenyomatát a méhünkben? Ezt azt jelenti, hogy egy láthatatlan szállal továbbra is össze vagyunk velük kötve, hatnak ránk, lehúznak minket, úgy, hogy fogalmunk sincs arról. Én sem vagyok szent, nekem is volt már egyéjszakás kalandom és sokáig nem válogattam meg, hogy kivel fekszem le. Meg is lett a következménye. Azóta rájöttem, nem vagyok átjáróház és nem adom oda magam akárkinek.

Nem akarok itt szentbeszédet tartani és nem tartom magam feltétlenül igazi nőnek sem, de azt hiszem, már elmondhatom magamról, hogy van tartásom. Ennek is vannak hátrányai, ugyanis nem egyszer fordult elő velem olyan mostanában, hogy egy pasi azért nem akarta folytatni a randizást, mert nem voltam hajlandó az első két randin ágyba bújni vele. Ugyanakkor a legutóbbi találkámon a randipartnerem megjegyezte, látszik, hogy én erősen meghúzom a határaimat és ennek nagyon örültem. Tudjátok miért? Mert ez sokáig nem ment és évekig tanulnom kellett.

Ugyanakkor tisztában van azzal, hogyan kell egy férfival kommunikálni, a legjobbat hozza ki belőle és eléri, hogy a férfi vágyjon rá, ugyanakkor tisztelje is őt. Azt hiszem, mindannyiunknak erre kellene törekedni.

Nyitókép: Shutterstock