Nemrég elkezdtem ismerkedni egy sráccal, aki a második randi előtt leszögezte, hogy ő először a személyiségemet szeretné megismerni, úgyhogy üljünk be egy teára valahova és beszélgessünk. Azt is hozzátette, hogy szerinte a lányok elvárják, hogy ő mindenféle kreatív programot találjon ki és szórakoztassa őket, ezért is jelentette be előre, hogy ő csak beszélgetni szeretne egyelőre. Amúgy sem tudja még, mit szeretne tőlem, neki több időre van ahhoz szüksége, hogy ez kikristályosodjon.
Alapjában véve nem lett volna ezzel semmi bajom, bírom az őszinteséget is, de aztán elgondolkoztam azon, hogy nem arról van-e szó inkább, hogy nem akar egy teánál többet belerakni ebbe az ismerkedésbe? Másrészt miért kellett ezt kimondani? Valóban az őszinteségről szólt a dolog, vagy szimplán a felelősség hárításáról, miszerint ő előre kijelenti, hogy egyelőre nem akar túl sok energiát beleölni a dologba, szóval jobb, ha nem élem magam bele semmibe? Mindenesetre illúzióromboló volt az egész, mintha azt mondta volna:
Figyelj cica, nem akarlak meghódítani, elvarázsolni, dumáljunk egyet, aztán lesz, ami lesz.
Eljátszottam a gondolattal, hogy végül is, ha valóban a személyiségemre kíváncsi, akkor smink nélkül, zsíros hajjal és szabadidőruhában megyek a randira, kíváncsi lettem volna, milyen fejet vág. Persze végül nem így tettem, de nem éreztem úgy, hogy ezek után nagyon be kellene vetnem magam. Itt gondolkoztam el azon, hogy nekünk nőknek mennyire fontosak a szép szavak, az udvarlás és az érzés, hogy a férfi akar minket, és hajlandó bármit megtenni értünk.
Mi azon nőttünk fel, hogy a királyfi elindul a világ végéről, átvág a végtelen erdőkön és megküzd a sárkánnyal. Az egy mesében sem volt, hogy a királyfi szeretné az egészet megúszni egy laza dumálással, és amúgy is, még gőze nincs arról, szeretné-e megcsókolni a királylányt.
De vajon a nők tényleg arra vágynak, hogy az első vagy második randin a pasi valamilyen elképesztően kreatív programmal álljon elő? Mivel szerintem manapság a legtöbb első randi egy netes randi, annak általában az a lényege, hogy az ember lecsekkolja a másikat, hogy van-e vonzalom és kémia. Én találkoztam már olyan sráccal is, aki úgy intézi az első találkozókat, hogy csak összefut pár percre a lányokkal és ha átmennek a szűrőn, akkor jöhet az ismerkedés. Ez rendben is van, ettől mi sem várunk csodát, viszont szerintem egy második találkozó már sokat elárul a férfiról és arról, hogy mennyire érdeklődik irántunk.
Félreértés ne essék, nem kell a hölgyeket Párizsba vagy Michelin-csillagos étterembe vinni, de akár tetszik, akár nem, a legtöbb nő szereti, ha kényeztetik és ha azt érzi, hogy el akarják varázsolni.
A szomorú valóság ehelyett az, hogy a pasik nagy része könnyen meg akarja úszni az ismerkedést, és örülhetsz annak, ha egy teára meghívnak. Nem egy randim volt, ahol 2 órán át sétáltunk és annyit se kérdezett meg a másik, hogy nem vagyok-e szomjas. Ugyanakkor azt érzem, hogy a férfiak fordított esetben elvárják, hogy te vonzó, szexi nő legyél, és csábítsd el őket. A legtöbb nő minimum egy óráig készülődik, hajat mos, szőrtelenít, sminkel és minimum 5 ruhát felpróbál, mielőtt elindul. Ha nem, az bizony nem jelent jót, ahogy talán az sem, ha egy férfi meg sem próbálja elbűvölni.
A nők nagy része álmodozik a nagy szerelemről, romantikáról, és azért örül a kreatív programoknak, mert abban már érzi az igyekezetet. S ahogy a férfi örül, ha egy nő magassarkút és miniszoknyát visel, úgy mi nők is örülünk, ha egy férfi udvarol és odateszi magát.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.