Pedig fogalmam sem volt arról, mennyi kéretlen tanácsot és bosszantó, olykor bántó megjegyzést fogok kapni ismerősöktől, és néha vadidegenektől. Azóta sokszor gondolok arra, mennyivel könnyebb lenne, ha befelé nőne a pocakom, és nem azért, mert zavar - bár lehajolni már nem tudok - hanem azért, mert akkor az emberek békén hagynának.
Szóval visszakanyarodva, abban a pillanatban, amikor a teszten megjelenik a második csík is, millió érzelem fut át az emberen (jó és rossz egyaránt) élen a lelkiismeret-furdalással, hiszen milyen anyuka az, aki nem csak felhőtlen örömöt érez két csík láttán. Na, persze hamar rájöttem, hogy abszolút normális dolog az, hogy egy kicsit sokkot kaptam, és egyszerre örültem, rettegtem és izgultam, maximum - ahogy a terhességgel kapcsolatban nagyon sok dologról - az emberek ezekről az érzésekről nem beszélnek. Hiszen, milyen jó elhitetni a külvilággal a mézes-mázas álvalóságot... és hogy szar ember az, aki nem színtiszta boldogságot és örömöt érez egy pozitív csik láttán. (Tisztelet a kivételnek!)
Azzal, hogy egy új élet cseperedik bennem, amellett, hogy a nulladik pillanattól édesanyává váltam, annak minden jó és rossz dolgával együtt, beléptem az anyukák csoportjába, akiktől egy csomó, kéretlen tanácsot és megjegyzést kapok. Hiába mondták az ismerőseim vagy a babás barátnőim, hogy kössem fel a gatyámat, mert a gyereknevelés (is) olyan dolog, hogy mindenki jobban tudja a másiknál, hogyan kell JÓL csinálni, el kell mondanom, a terhesség is pont ilyen. És igen, kedves olvasó, direkt írom terhességnek így a 30. hét kapujában, mert a második trimesztert leszámítva nekem édes ugyan, de teher - akár tetszik, akár nem.
Szóval, bár millió dolgot tudnék írni az elmúlt hetek, hónapok tapasztalatiról úgy, hogy az első gyermekemet várom,
úgy döntöttem, ahelyett, hogy arról panaszkodom, hála a csodálatos genetikámnak még a karjaim is narancsbőrösek lettek, és egy büdösbogár ügyesebben fordul át egyik oldaláról a másikra, mint én,
írok egy kis útmutatót azoknak, akik terhes nőkkel találkoznak, és segítek, mik azok a dolgok, amiket SOHA, DE SOHA, DE SOHA NEM KELLENE MONDANIUK NEKIK!
Ó, milyen kedves bók, akár azt is mondhattad volna, hogy felszedtél pár kilót. Nem, hidd el, ez akárhonnan is nézzük, nem bók, kivéve, ha egy idősebb családtag mondja, aki tudod, hogy színtiszta szeretetből beszél... Én legalábbis egyedül a dédimtől fogadtam jól az ehhez hasonló megjegyzéseket!
Egy terhes nőnek ne gyere se a súlyával, se a kerekedésével, esetleg gömbölyödésével, mert azon túl, hogy egy új élet növekszik benne, ami tényleg valóságos csoda, bizony kerekedünk mi mindenhol: ott is, ahol nagyon nem szeretnénk.
Én vagyok az élő példa arra, hogy hiába edzek rendszeresen a várandósság alatt, sétálok minden nap, és figyelek oda a táplálkozásra, 10+ kilónál tartok, és még hol a vége... Amikor nekem mondja valaki, milyen szépen kerekedek, el kell számolnom tízig, hogy mosolyogva annyit válaszoljak, hogy naná, ez a dolgom, hiszen a harmadik trimeszterben vagyok, és bennem növekszik egy csöppség!
A tapasztalt szülők egyik kedvenc mondata, amit kissé gonosz mosollyal nagyon szívesen az orra alá dörgölnek annak, akinek még fogalma sincs arról, milyen nehézségeket hoz egy újszülött. Köszönöm szépen a tippet, ígérem, felkötöm a gatyám anélkül is, hogy elhangozna ez a mondat, vagy az, hogy "Majd rájössz"...
Hiszen, mint tudjuk, minden gyerek egyforma, és ha te nem aludtál három évig, biztosan én sem fogok. Ahogy az is bizonyított tény, hogy az ember jó előre ki tudja aludni magát, aztán évekig nincs szüksége pihenésre... Ez az a mondat - pontosabban ez IS olyan -, amire az égvilágon semmi szükség nincs, mert aki gyermeket vállal, tudja, hogy az egybefüggő, 8-10 órás alvásról rövidebb vagy hosszabb időre le kell mondania, és így van ez rendjén.
És ez még a jobbik eset, mert amióta látványosan gömbölyödik a pocakom, néhányan azt hiszik, van joguk kérdezés nélkül simogatni... Amúgy is irtózom az érintéstől, sőt, attól is kivagyok, ha valaki a kutyámat kérdezés nélkül simogatja, mert akárcsak én, ő sem szereti az idegenek érintését. Most, hogy terhes vagyok, ezt meg kell szorozni százzal, hiszen az, hogy a szívem alatt hordom a gyermekemet, a világ egyik legnagyobb csodája, ugyanakkor ez egy nagyon intim dolog.
Normál esetben sem simogatják az emberek egymás hasát, ezért nem értem, miért gondolja bárki, hogy terhesen ez belefér?
Szóval, kedves pocaksimogatók... A terhespocak egy arasznyira van a nemiszervünktől, és egy arasznyira a melleinktől, így akárhogy is nézzük, kellőképpen intim testtáj. Ne kezdd el simogatni egy várandós nő hasát kérdezés nélkül, de talán még jobb, ha megvárod, míg ő ajánlja fel, hogy most rúg, nyugodtan fogd meg, hiszen ha épp nem mocorog odabent, SEMMIT, hangsúlyozom, SEMMIT nem érzel.
A legek listájának végére értem, bár a "Kettő helyett kell enni!" is elég irritáló mondat, pláne, hogy aki egy kicsit is tudatosan él és beleássa magát a témába, tudja, hogy baromira nem kell kettő helyett enni. Szóval, kedvesek, kíméljétek meg a várandós hölgyeket ezektől a mondatoktól, és ne haragudjatok rájuk, ha nem vágnak minden beszóláshoz jó pofát...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.