Azt hittem szeretsz...de egy nap alatt kisöpörtél az életedből

Többször mondtad, hogy te nem akarsz igazán komoly kapcsolatot, nem akarsz házasságot, gyereket. Fontosabb a munkád, az önmegvalósítás és erről csak elvonja a figyelmedet, ha boldog vagy. Szeretted, ha melletted vagyok, de az még fontosabb volt számodra, hogy elérd, amire vágysz. Amikor januárban azt mondtad, költözzek hozzád, azt hittem, előrelépett a kapcsolatunk. De februárban minden megváltozott. Nem úgy alakultak a dolgaid, ahogy szeretted volna, magadba fordultál és eltávolodtál tőlem.

Először nem gondoltam semmi rosszra, azt gondoltam, minden párkapcsolatban vannak távolodások és közeledések. Egy este mégis nagyon baljós érzésem támadt és amikor ezzel kapcsolatban kérdeztelek, nem válaszoltál. Rettegtem tőle, hogy elveszítelek. Te voltál az a férfi hosszú idő óta, akivel úgy éreztem, hazaértem, aki mellett önmagam lehettem.

A szakítás teljesen váratlanul ért. Randiztunk aznap este, vacsorázni mentünk és moziba. Emlékszem, hogy az étteremben, ahol ültünk, egy szórólap jegygyűrűket reklámozott. Én zavarba jöttem, mert féltem, hogy ez kínos neked. Aztán el is szomorodtam, hogy 1,5 év után ezt kell éreznem. A mozi után hazamentünk és próbáltam közeledni feléd, de te visszautasítottál. Majd egyszer csak a semmiből elhangzott a mondat: „Jobb nekem egyedül."

Dühös lettem és rád hagytam, de amikor lefeküdtünk aludni, újra elmondtad és akkor megértettem, hogy ennyi volt, vége van. Már nem akartam ellenkezni, nem akartalak meggyőzni az ellenkezőjéről. Aznap éjjel nem sokat aludtam. Összepakoltam a ruháimat és összekuporodva, remegve feküdtem az ágyban. Csak azt mondogattam magamban gépiesen, hogy ez így a legjobb mindkettőnknek, ennek így kellett lennie. Te karriert akarsz, én pedig gyereket, saját családot.Hiába van szeretet, ha mások a céljaink.

Másnap pikkpakk lezajlott az egész szétköltözési procedúra. Visszahoztad az összes cuccomat, még a fűszereket is, amiket az utolsó közös ebédünkhöz használtam. Mindent elhoztál, semmit nem bíztál a véletlenre, egyetlen nap alatt kisöpörtél az életedből. Én napokig sokkhatás alatt álltam, még sírni sem tudtam. Annyira fájt az elvesztésed, hogy képtelen voltam felfogni és szembenézni vele.

Milyen érdekes, hogy amikor rettegsz valamitől és az a valami egyszer csak bekövetkezik, az ad egyfajta megnyugvást. Akkor legalább megszűnik a félelem, a bizonytalanság és te pontosan tudod, hogy érezted, hogy ez be fog következni, csak idő kérdése volt.

Azt is tudtam, hogyha ez nem következik be, lehet, hogy előbb vagy utóbb én hagylak el téged. Bár nagyon szerettelek és sokáig úgy éreztem, képes vagyok bármiről lemondani érted. Te viszont nem akartál értem lemondani semmiről és ma már tudom, jól döntöttél, nem is kell. És nekem sem kell olyan kompromisszumot kötnöm, amit később csúnyán megbánhatok.

Mindig csodálkozva figyelem az életet, hogy bármi is történjék, másnap is felkel a nap, az emberek mennek dolgozni, az élet megy tovább. Én is mentem tovább az élettel. Rájöttem, hogy milyen hibákat követtem el veled kapcsolatban és legközelebb mit kell majd másképp csinálnom. Megértettem, mit jelent az, ha „szereted, elengeded", nem mintha lett volna más választásom. Megtörtént, amitől a legjobban féltem és felszabadított, hogy nem kell félnem többé.

Nyitókép: Shutterstock