Hány újévi fogadalmadat szegted meg eddig?

Leteszem a cigit, minden nap be fogok ágyazni, kipróbálok legalább hetente egy új hobbit, elkezdek nyelvet tanulni, türelmes leszek és kedves mindenkivel. Egészségesen fogok étkezni, és nem (vagy csak alig) iszom alkoholt. Heti háromszor fogok edzeni, és megszabadulok a felesleges kilóktól. Sokkal kedvesebb leszek magammal, megtanulom szeretni magam.

Kinek ne lenne ismerős ez a rengeteg fogadalom, amelyeket mindenki megfogad január elsejétől, amikor elkezdődik az "új év, új én" program? Mindenki hatalmas lelkesedéssel beleveti magát abba, hogy rendbe szedje az életét, és önmaga legjobb verzióját nyújtsa innentől kezdve az örökkévalóságig. Ha törik, ha szakad.

Majd eltelik pár hét (nap, óra), és azon kapod magad, hogy bár megfogadtad, hogy soha többé nem viszel be alkoholt a szervezetedbe, de egy pillanatra elfeledkeztél magadról, és már a második pohár borodat iszod. Vagy el akartál kezdeni edzőterembe járni, de még csak el se jutottál odáig, hogy bérletet vegyél. A nyelvtanuláshoz szükséges könyveket pedig bár megvetted, de legalább két hete ott hevernek az asztalon, úgy, hogy a szatyorból se vetted ki azokat. Egyébként az egészséges étkezés jegyében két napig répát ettél zellerrel, de a harmadik napon olyan farkaséhség tört rád, hogy bevetetted magad az első gyorsétterembe, és legalább nyolcezer kalóriát faltál fel egy ültő helyedben.

Ezzel pedig csak az a baj, hogy amint megtörténnek az első elgyengülések, az első apróbb hibák, hajlamosak vagyunk arra, hogy egy "ott b*ssza meg az egész" felkiáltással hagyjuk a francba az összes törekvésünket, hiába gondoltuk azt, hogy mennyire ügyesen ki fogunk tartani. Persze mindeközben jön az önostorozás, hogy te még csak erre sem vagy képes, sejthetted volna, hogy el fogod bénázni az egészet. Innentől pedig kezdetét veszi egy ördögi kör, amikor a hibázás miatt jön az önostorozás, amiből jön a szégyenérzet, amiből jön a motiválatlanság, amit követ az újabb fogadalmak megszegése, ami ugye újabb önostorozáshoz vezet.

Pedig nincs abban semmi meglepő, ha egy új szokást nem sikerül azonnal maximálisan bevezetni az életünkbe, vagy vannak nehezebb napok, amikor semmi se működik. Néhány vargabetű miatt még egyáltalán nem kell sutba dobni minden fogadalmat, és bénának elkönyvelni magunkat. Természetesen kell egy kiindulási pont, egy elhatározás, de türelemmel, kedves gondolatokkal, önmagunk pozitív megerősítésével sokkal többre megyünk hosszú távon, mint azzal, ha egy-egy sikertelen nap miatt elkezdjük gyötörni magunkat.

Szóval, ha úgy érzed, hogy megrekedtél valamivel, és ráadásul már mindjárt vége az éve első hónapjának, fel a fejjel, és ne könyveld el magad szerencsétlennek. Vágj bele újra és újra a terveid megvalósításába, és ha minden jól megy, idővel egyre többször fog sikerülni, amit kitaláltál, egészen addig, ameddig igazi rutinná válik.

Nyitókép: Shutterstock