Bocsánatkérő levél a férfinak, akit kihasználtam

Persze nem ez volt az egyetlen dolog, amivel éreztetted, mennyire fontos vagyok neked. Mindig bevásároltál helyettem, mert tudtad, mennyire utálok boltba járni, sorban állni. Hétvégenként ágyba hoztad a reggelit, megfőzted a kedvenc ételeimet, sokszor küldtél virágot a munkahelyemre - és még hosszan sorolhatnám.

A sivár valóság helyett az illúziókat választottam, miközben az eszemmel tudtam, hogy ez hosszú távon úgysem lehetséges. Hozzád menekültem, és te mindent megtettél értem. Nem voltak elvárásaid és feltételeid. Első pillanattól fogva elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, még a sok múltbéli sérülésem sem riasztott vissza.

Mellettem álltál, meghallgattál, és segítettél, amikor szükségem volt rá. A kapcsolatunk miattam dőlt romba. Nincs mentségem, minden az én bűnöm. Nem akarom, hogy egy pillanatig is azt gondold, valamiben hibáztál. Te semmit nem csináltál rosszul. Tökéletes voltál. Elviselted a hisztijeimet. Végtelen türelemmel viselted a kirohanásaimat, a hangulatváltozásaimat.

Emlékszel, egyszer megkérdezted, miért nem bízom benned? Amit most leírok, az a valóság, már nem tudnék hazudni neked. Nem szerethetlek, hiszen már régóta a múlt csapdájában vergődök. Nincsenek igazi érzéseim a férfiak iránt, valaki más az utolsó érzelemmorzsákat is kiirtotta belőlem. Ez a néhány hónap, a kedvességed, a mosolyod visszaadott egy keveset abból, amiről azt gondoltam, többé nem létezik. Ám a szerelmed mégsem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy összeragassza a széttört szívemet.

Kiszipolyoztam minden energiádat, és nem adtam cserébe semmit. Azóta rengeteg minden megváltozott bennem, de sajnos már nem tudom visszaforgatni az időt. Tisztában vagyok vele, hogy elcsesztem. Azzal is, hogy jobbat érdemelsz nálam. Megérdemled, hogy olyan nő legyen melletted, aki igazán szeret.

Nyitókép: Shutterstock