Beszóltak a barátnőim, mert alacsonyabb a pasim

Épp egy cuki kávézó teraszán ültünk a barátnőimmel, és azt ecseteltem, hogy az új pasim gyakorlatilag mindenben a nagybetűs tökély! Kedves, figyelmes, nem telepszik rám, mint például a legutóbbi exem, de imád velem lustálkodni hétvégente. Ráadásul a macskámat is kedveli, és ami talán még lényegesebb, a macskám is hasonlóan viszonyul hozzá.

Szóval a barátnőim olvadoztak, kérték, hogy mutassak róla képet. Mutattam is egy olyan fotót a telefonomban, amin egyedül állt az utcán, kissé macsós pózban.

A barátommal korábban megbeszéltem, hogy mikor végez a munkahelyén, az albija felé ugorjon be egy csókra, mert aznap este egyébként nem találkoztunk volna.

Tehát nem sokkal a nagy „női éljenzés" után meg is érkezett a barátom.

Szinte tapintani lehetett a döbbenetet az asztalunknál, amikor felálltam a székről, hogy adjak neki egy gyors csókot és egy ölelést. Persze akkor még nem mondtak semmit, de én láttam és éreztem rajtuk, hogy valami nem stimmel. Gyors bemutatás, aztán a barátom robogott is tovább, én meg életem legnagyobb csalódását éltem át.

• „De Ani, ez a srác alacsonyabb nálad!"
• „Basszus, engem ez most teljesen lesokkolt, hát erre nem számítottam tőled!"
• „Nem mondom, hogy nem jó pasi, a képeken. De élőben, hát hány centi, 160?"

Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy én voltam az, aki éveken át hangoztatta, hogy egy férfi nem férfi, ha nálam legalább két fejjel nem magasabb. Hogy számomra kell a magasság ahhoz, hogy fel tudjak nézni rá, és igazán nőként tudjak mellette viselkedni. Szóval pár héttel ezelőttig valószínűleg én is hasonlóan reagáltam volna, ha valamelyik barátnőmet egy nála alacsonyabb sráccal látom.

De, ez akkor sem jogosítja fel őket arra, hogy csupán a centiméterek száma eltöröljön minden addigi jót, amit a barátomról elmeséltem nekik. Végigkísértek már csúnya szakításon, mellettem voltak, amikor megcsalt félként összetörtem, vagy épp, amikor a pasim 20 percenként ellenőrizgetett, ha velük voltam. És ezek a srácok mind jóval magasabbak voltak nálam.

Én azonban ott nem kezdtem szentbeszédbe, egyszerűen csak felálltam, majd egy mondat kíséretében távoztam: „Kérlek gondoljátok át, miket mondtatok az előbb, holnap hívlak titeket."

Másnap persze mind elnézést kértek tőlem, a reakciójukat azzal magyarázták, hogy mellettem a magas pasikat szokták meg... de azért éreztem rajtuk, hogy ég bennük az a fajta sztereotípia, hogy egy férfi mindig legyen magasabb egy nőnél, csak akkor lehetnek szép pár. Pedig a centiken nem lehet változtatni...

Nyitókép: Shutterstock