Csokit adsz a gyereknek? Hát csak gratulálni tudok...

A gyereknevelés kapcsán én kifejezetten szeretem meghallgatni mások véleményét bizonyos témákban, aztán vagy megfogadom azokat, vagy nem. Elfogadom, ha más szülő teljesen más nézeteket vall, mint az enyémek, de ha más anya bírálni próbál, arra kifejezetten ugrom.

Történt ugyanis karácsony előtt, hogy a lányommal elmentünk bevásárolni. A bolt tele volt csili-vili édességekkel, hatalmas csokifigurákkal, szóval mindennel, ami extázisba hozhatja a gyereket. A lányom is szeretett volna egy mesefigurás csokit, amit megvettünk, és fizetés után meg is ette. A kijáratnál egy másik anyuka azonban hozzánk szólt, csak úgy, flegmán odavetette:

Mindent megteszek a gyerekeimért, számomra első az ő jólétük és boldogságuk. Ha pedig ebbe a boldogságba egy-egy néha napján megvásárolt és elfogyasztott csokoládé is beletartozik, miért ne kaphatnák meg?

Természetes, hogy nem tömöm tele vele, és tudok megálljt parancsolni, hiszen a sok cukrot és mértéktelen fogyasztást én sem pártolom. Szokott gyümölcsöt enni; minden nap adok neki, hogy egészséges legyen és megfelelően fejlődjön, de nem gondolnám, hogy pár szem csokival már megidézem otthon a gonoszt.

Rohanó világunkban, ahol egymást váltják a legújabb ajánlások és trendek a gyerekek egészségére vonatkozóan, azt veszem észre, hogy a legtöbb szülő a lehető legszélsőségesebb nézeteket vallja a gyerekeinél, és nagyon kevés az arany középutat választó anyák aránya. Értem ezalatt, hogy manapság vagy azok a típusú szülők vannak túlerőben, akik úgy gondolják, ebben a témában zéró tolerancia van érvényben, tehát semmit nem ehet a gyerek, ami édes, vagy azok, akik átesnek a ló túloldalára, engedvén csemetéiknek a mértéktelen fogyasztást.

Ami egyáltalán nem elhanyagolható a témával kapcsolatban, az az, hogy megfelelően kell nevelni a gyereket ilyen téren, útmutatást kell neki adni az édességfogyasztással kapcsolatban, és meg kell vele ismertetni az ilyen jellegű finomságok hátulütőit. Merthogy vannak. Elrontja a gyomrát, a fogait, teljesen túlpörög tőle és nyilván hosszú távon a folyamatos fogyasztása nem tesz jót neki. De ezt ő is tudja. Mert nem egyszer leültünk már ezt megbeszélni.

Én úgy gondolom, mindent lehet (nyilván bizonyos keretek között) egy gyereknek, csak be kell tudni lőni a határokat. Például – annak ellenére, hogy tudja, hol a csoki itthon – soha nem veszi ki úgy a fiókból, hogy ne kérdezné meg, szabad-e ennie? És vannak esetek, amikor nyilvánvalóan a válaszom az, hogy nem. Tehát a kulcs a mértékletesség és a megfelelő nevelési elvek erre vonatkozóan.

Rengeteg kisgyerek küzd elhízási problémákkal, melyek még több gondot szülnek, én ezt elismerem, így azt gondolom, fontos, hogy kellően beszabályozzuk az édességfogyasztásukat.

Fáziskésett gondolataimat pedig kiírva magamból, azt üzenném a kedves bolti anyukának, hogy ne ítélkezzen, míg nem ismeri mások életét és hátterét vagy aktuális helyzetét, és köszönöm, hogy ennyire aggódik értünk, de egészségesen nevelem a gyerekeimet.

Nyitókép: Shutterstock