Kedves apuka és a tanító néni...
– Hahó! Na, itt vagyok a boltban! – mondja a harmincas férfihang a telefonba. – Nos. Van olyan, amelyik megszólalásig hasonlít az igazira. Persze választható színekben. Jé, ez fluoreszkál a sötétben! Meg látok jó pár különleges darabot is. Nahát! Szóval, melyik legyen?
– Természetesen, amelyik hasonlít az igazira! – feleli a nő.
– Elég rosszul hallak! Borzasztó nagy a háttérzaj.
– Játszótéren vagyunk.
– Ja, értem! – mondja a férfi szórakozottan. – Azta! Van rücskös is.
– Nem kell. Legyen sima, az sokkal élethűbb. Ritka a rücskös...
– Oké, jogos! Jé, van átlátszó is.
– Annak semmi értelme! Legyen piros!
– Piros? – rökönyödik meg a férfi. – Hát jó... És mekkora kell?
– Hogyhogy mekkora? Normál méretű.
– Normál... – tépelődik a férfi... – Olyan két-három centi átmérőjű?
– Dehogyis! Az kicsi! – vágja rá azonnal a nő jó hangosan, hogy túlkiabálja a gyerekzsivajt és az autók hangját. – Inkább olyan öt-hat centi átmérőjű!
– Normál... Hát ez elég sértő! – szűri a szavakat a foga között a férfi.
– Micsoda? Olyan hangzavar van, hogy nagyon rosszul hallom, amit...
– Semmi! – vágja rá duzzogva a férfi. – Akkor ez megvan. Megyek a jelmezekhez.
– Oké.
– Van bársony, selyem, vagy lakkbőr.
– Lakkbőr? Atyaég! Mit ki nem találnak! Szóba sem jöhet! A bársony meg túl meleg. A selyem sem az igazi. Pamut nincs?
Kis csend hallatszik a vonal végén, majd távolról beszédfoszlányok, aztán újra a férfi szólal meg:
– Nem. Pamut nincs.
– Hát akkor legyen bársony. Kötény is van hozzá?
– Persze! – hallatszik a férfi hangján, hogy vigyorog. – Lehet olyan a ruhácska, ami ki van vágva a mellbimbó résznél?
– Úristen! Mégis miről beszél, kedves apuka?
– Apuka? Mi van? Kivel beszélek?
– Hogyhogy kivel? Ön hívott! Melinda vagyok, Vivike tanító nénije. Nem a hófehérke jelmez miatt hívott a jövő heti farsangra? Azt hittem, az almával kezdtünk...
Nyitókép: Shutterstock