Maradjon életben a férjem - Ez az én karácsonyi kívánságom...

A gyászfolyamatnak 5 stádiuma van, de én leragadtam a dühnél. Kimarad az alkudozás, és nem fogok eljutni a beletörődésig sem, mert te márpedig itt maradsz velünk. Pofám leszakad... Hát hogy képzeled, hogy nem?! Én nem fogok megözvegyülni, érted?

Nem fogsz egy bárányfelhőn hesszelve röhögni azon, hogy hogyan csetlek-botlok nélküled. Előbb foglak én az őrületbe kergetni a hógömb mániámmal és a csámcsogásommal, mintsem, hogy legyőzzön holmi burjánzó bestia. Ez az én privilégiumom! Különben is, mit tudhat a rák a te élni akarásodról, mit tudhat egy orvos a csodákról, amik igenis léteznek? Na, ugye...?

Dohogva és szitkozódva, de én már az újjászületésnapodra készülök, és jól teszed, ha már jó előre elkezdesz félni. Le fogsz szokni arról a büdös bagóról, vili? Ha kell, a homlokod közepére ragasztom a nikotintapaszt. És meg fogod jegyezni a kedvenc virágomat, ha addig élek is.

Ja, és hagysz heti egyszer fürdőt venni, másfél órásat. Nem kopogsz be, nem engeded be a kis krampuszunkat, mert nem bír megmaradni a popóján, nem is létezel erre a kis időre, oké?  

Nem ez lesz az utolsó karácsonyunk, mert még legalább 40 évig akarlak káromkodni hallani, amiért nem sikerült méretre vágni a fenyőt idén sem. Erről ne szokj le, kifejezetten szórakoztat! Akarlak látni szemet forgatni, amiért a fiad megint egy rüfkét hozott haza, pedig annyi az összbűne a lánykának, hogy fiatal és üde. Akarok neked panaszkodni, miszerint én-sem-leszek-már-fiatalabb, és látni Pinokkióként hazudni, hogy dehogyneeem. :)

Forrás: Shutterstock

Meg úgy egyáltalán, akarom ezt a jóban-rosszbant veled, ahogy annak idején megígértem. Most is teszek egy ígéretet: ezentúl türelmesebb leszek veled és mindenkivel. Sőt, tudod, mit? A habfürdő szeánszról is lemondok örökre, ha az kell ahhoz, hogy meggyógyulj.  

Én nem keresem az okokat. Nem érdekel, hogy vajon a genetika, az étkezés vagy a karma vág-e most vissza azért, mert előző életedben éti csigaként összenyálaztál egy frissen festett falat. Majd ha... mit "ha"? Amikor túléljük (hiszen én is belehalok ebbe minden egyes nap), mindent újratervezünk, de addig megyünk előre, mintha nem lenne holnap - csak azért, hogy mégis legyen.

Vádolom magam, amiért nem voltam erőszakosabb, és nem cibáltalak el előbb a dokinkhoz, de ez sem számít. Minden okkal történik, azt mondják, és ezt hiszem én magam is - ennek a mi kálváriánknak legyen az az értelme, hogy általa mindketten jobb emberekké váljunk.

Utállak, amiért próbatétel elé állítasz, tudod? De én állom a sarat. Valahol ezért vettél el, nem? Szóval... kérlek, követelem, hogy maradj! Ha másért nem, értem, mert csak fél vagyok nélküled, és a két felünk közül te vagy a jobbik.

Babett történetét Laczó Adrienn jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek