Lefeküdtem a kollégámmal, majd kirúgtak, mert "nő létemre, én helyettesíthető vagyok"

Tudom, a kollégák első helyen vannak a tiltólistán, velük ugyanis nagyon nem ajánlatos összeszűrni a levet. Én sem így terveztem, egyszerűen csak nem tudtam ellenállni. Mindketten élveztük, mindketten akartuk, de végül rajtam csattant az ostor, csak azért, mert nő vagyok.

Gergő friss hús volt, minden szempontból. Tavaly ősszel kezdett nálunk, és habár a nadrágon keresztül is láttam a formákat, csak sejthettem, hogy valóban erős oszlop tartja ezt a derék férfit. Kegyes volt vele a természet, mert nemcsak a szépség kondérjából, hanem az észből is jó nagy kanállal mertek a tányérjára. Alig pár hónap után biztosra vettük, hogy Gergő emberes léptekkel menetel majd felfelé és a mi szintünk csak átmeneti állomás lesz az életében.

Sosem felejtem el az első napokat, amikor megjelent és már a parfümje illatától megbolondultunk az irodában. Jófajta bizsergés futott végig mindenki testén, felvillanyozott minket az új férfi érkezése és bárkihez is ment oda, a többiek szeme szikrát szórt az irigységtől. Vártuk, sőt önként ajánlkoztunk neki, hogy segítünk, bármire is lenne szüksége. Egyszerre ugrottunk, amikor a nyomtatót kereste, és ha az étkezőben felejtette a szemüvegét, úgy vetettük rá magunkat a lencsékre, mint éhes vadállatok a zsákmányra.

Forrás: Shutterstock

A kezdeti lelkesedés aztán elmúlt, főleg azután, hogy kiderült: barátnője van. Persze azt hittem, túl vagyok már a tinilány korszakon, amikor egy jó illat, egy mosoly vagy valaminek a látványa megbabonáz, de ekkor eljött a tavasz és kifordultam önmagamból. Gergő imád bringázni, és amint lehetősége lett rá, azzal jött munkába. Olyan igazi, profinak tűnő bringás felszerelése volt, gatya és minden, ami kiemeli az izmait, és nem csak az izmokat...

Éreztem, ahogy bennakad a levegő, amikor megpillantottam a folyosó végén, ahogy a biciklit maga mellett tolva közeledett. Nem tudtam levenni a szemem a felszereléséről, ahogy himbálózott jobbra, majd balra. Rám mosolygott, én pedig arra sem emlékszem, köszöntem-e vagy hogy egyáltalán meddig álltam még ott ezután.

Forrás: Shutterstock

A következő napokban újra és újra felidéztem magamban a látványt, még akkor is, amikor már a biciklis szerkó nélkül, sima irodai ruhában járt be dolgozni. Barátnője volt, ezt tudtuk, így esélyem se volt nála, nem is próbálkoztam. Gergő megmaradt a fantáziáim tárgyának, egészen a nyár eleji csapatépítőig. Gergő ugyanis ott elárulta, hogy szakított a csajával, mert a sztereotípiákkal ellentétben, ő többet szeretett volna, a lány viszont csak kalandra vágyott.

Dóri kolléganőm kertjében volt a grillparti, és én egész végig Gergővel beszélgettem. Hallgattam őt, miközben egy jófajta vörösbort szopogattam. Észre sem vettük, hogy beesteledett és csak az riasztott fel minket a meghitt társalgásból, hogy valaki elindította a Limbó Hintót, és a picit már spicces kolleginák egymás után vágódtak hanyatt a frissen nyírt pázsiton, mert egyikük sem tudott átmenni a derékmagasságban két székre fektetett felmosónyél alatt.

Az estének azután lett vége, hogy az egyik kolléganő lenyomta a magánkoncertjét, ugyanis fejből, ráadásul sorrendben énekelte végig az ominózus Hungária lemez dalait.

Utólag visszaogondolva, ha tudom, mik lesznek a következmények, talán nemet mondok Gergőnek, aki felajánlotta, hogy hazafuvaroz, mivel nem akarta, hogy ilyen állapotban egyedül utazzak a HÉV-vel vissza Budapestre. Beszálltam mellé a kocsiba, és már ott a kolléganő kapujában megcsókoltam.

Megleptem vele, éreztem, hogy nem viszonozza a csókot. Nem tudom, hogy a helyzet zavarta, a kollégák közelsége vagy a vörösbor bukéja, mely visszaköszönt, de csendben indított és kigurultunk a kertes ház elől. Teljesen elvörösödtem és szidtam is magam, mert megint hülye voltam. Mégis hogy képzeltem? Mit akarhat Gergő egy nála tíz évvel idősebb nőtől, ráadásul a kollégájától? Melinda, borzasztóan gáz vagy! – mondtam magamnak, és kifelé bámultam az éjszakába.

Ekkor lelassult, majd megállt alattunk az autó. Gergő lehúzódott és mire felfogtam, hogy megálltunk, már éreztem, ahogy finoman rásimul a keze a nyakamra, odafordítja maga felé az arcomat és megcsókol. Bekaphatott egy rágót valamikor, mert finom mentaíze volt, és ahogy a nyelvével feltérképezte a számat, éreztem, hogy minden mozdulata hűs nyomot hagy az ínyemen. A keze közben a combomra tévedt és egyre feljebb kúszott.

Hogy ezek után mi történt, arra csak ködösen emlékszem, de másnap vigyorogva mentem munkába.

A mosoly azonban hamar leolvadt rólam, mert a főnök várt a folyosó végén, az irodaajtó előtt és csak annyit mondott: kövessem. Bevezetett a privát tárgyalójába, és mikor megláttam Gergőt az egyik széken, pontosan tudtam, mi fog következni. Vagyis csak hittem, hogy tudom. Azt gondoltam, megrovást kapok vagy fegyelmit, de amikor közölték, hogy kirúgnak, köpni-nyelni nem tudtam.

Nézze Melinda, ez mindenki számára egy kellemetlen szituáció, de azt talán belátja, hogy a tegnapiak után, melyről ma reggel tudomást szereztem, nem maradhatnak tovább a cégnél – szegezte nekem a szavakat Sándor, a közvetlen felettesem.

Ámbár, mivel mindkettejük egyszeri elvesztése nagy érvágás lenne, döntenünk kellett: egyikük fegyelmit kap, a másikuk viszont távozni fog, és a vezetőség döntése értelmében ez ön lesz Melinda, mivel ön mint nő, könnyen helyettesíthető.

Mint az amerikai filmekben, a dobozba pakolt személyes cuccaimmal álltam az irodaépület előtt és csak bámultam magam elé. A lábam magától indult a villamosmegálló felé, és mint egy robotpilóta, gondolkodás nélkül hazavezettem magam. Egy életre megtanultam, hogy kollégával soha többet nem kezdek, mert biztos, hogy megint én húzom a rövidebbet.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek