Egészen addig vonzódom hozzád, amíg meg nem szólalsz

Már régóta figyeltem. Egy épületben dolgoztunk, de nem egy cégnél, viszont még így is rendszeresen egymásba botlottunk. Illedelmes mosoly, köszönés, tovább. Bár sosem kommunikáltunk ennél mélyebben, mégis teljesen egyértelmű volt, hogy észrevett. Ha meglátott, le sem tudta venni rólam a szemét, és ahogy mosolygott, volt benne valami, amitől annyira zavarba jöttem, mintha kamasz lennék, nem pedig egy felnőtt nő. Nem kellett sok idő, és szinte befészkelte magát a fejembe. Vele álmodtam, őt lestem minden sarkon, és minden alkalommal, amikor megláttam, hatalmasat dobbant a szívem, a hasamban lévő pillangók pedig őrült cikázásba kezdtek.

Amikor először megszólított, azt hittem, menten elájulok. Bemutatkoztunk egymásnak, miközben végig tartotta a szemkontaktust, nekem pedig elakadt a szavam. Úgy nézett, hogy már szinte meztelennek éreztem magamat, mintha belém látna.

Nem is kellett sok idő, bejelölt, és elkezdődött az ismerkedésünk, egyelőre csak az online térben. Bár kicsit nyögvenyelős volt, azzal nyugtattam magam, hogy sokan vannak, akiknek online nehezére esik a kommunikáció, de élőben tuti minden klappolni fog. Végül elhívott randizni, amire természetesen hatalmas izgalommal mondtam igent.

Sajnos azonban élőben még kínosabb volt, mint az online térben. Mint kiderült, az az egyetlen közös bennünk, hogy ugyanabban az épületben dolgozunk, így miután kibeszéltük, hogy hol érdemes ebédelni a környéken, hatalmasakat hallgattunk. Ezután - minek is húzni az időt - megállapította, hogy nagyon jó fenekem van, mindig ezt figyeli, amikor meglát a folyosón. Majd megkérdezte, hogy milyen pornókat szeretek. Ezután érzékletesen kifejtette, hogy ő melyikeket szereti.

A legérdekesebb pontja az estének pedig az volt, amikor egyszer csak fogta magát, és a mutatóujjával végigsimított az orrom ívén, jelezvén, hogy ő pont az ilyen furcsa formájú orrokat szereti. Ez egyrészt nem tett jót az egómnak, másrészt - hiába az övé a legvonzóbb kéz, amit valaha láttam - nem esett jól, hogy egy vadidegen tapogatja az arcomat.

De amikor két óra értelmetlen, kínos feszengés után végül megcsókolt, úgy repkedtek a pillangók a hasamban, hogy azonnal elfelejtettem, milyen rémes randin ülök épp. Viszont, amint megszólalt utána, az összes pillangó holtan esett össze... Mégcsak haza se kísért, mégis vele álmodtam.

Napokig képtelen voltam kiverni őt a fejemből. Különböző jeleneteket és beszélgetéseket képzeltem el vele, amelyekben felruháztam őt azokkal a tulajdonságokkal, amiket hiányoltam belőle, így pedig megkaptam a tökéletes, eszményi férfit.

Hiába voltak kínosak és bénák a beszélgetéseink, miután elköszöntünk, napokig folytattam a fantáziálást, és különböző mentségeket gyártottam neki, megindokolva, miért is ennyire ciki. Biztos csak zavarban van. Biztos fáradt, de legalább még így is ír. Bár félóránként megkérdezi, hogy "hogy telik a napod", de legalább próbál kommunikálni. Bár furcsán viselkedik, de hát biztos csak egy meg nem értett lélek, idő kell neki, hogy feloldódjon.

A második randevúnkra már nagyon készültem. Addigra sikerült úgy visszaépítenem a róla alkotott képet a fejemben, hogy már el is hittem, álmaim lovagjával fogom tölteni az estét.

Majdnem...

Amint beléptem a bár ajtaján megláttam, és ismét elállt a lélegzetem. Talán még vonzóbb volt, mint ahogy emlékeztem rá. Dús, sötétbarna, hosszú göndör haj, napbarnított, tónusos test, világító kék szem, és az a bizonyos pimasz, féloldalas mosoly. Ahogy közeledtem hozzá, egyre lelkesebb lettem, a kételyeimet és az erkölcseimet pedig azzal a lendülettel hajítottam ki az ablakon. A legcsábosabb mosolyomat elővéve ültem le vele szembe, és izgatottan vártam, mit hoz az este...

Az este végül hatalmas hallgatásokkal, néhány kellemetlen, a szexuális életemre vonatkozó kérdéssel, és jópár mellettünk elhaladó női fenék tátott szájjal megbámulásával telt, amit még csak leplezni sem próbált. Másfél órával később már úgy éreztem, hogy kész vagyok befejezni a kutatást, mivel hiába próbálok bármilyen mélyre ásni benne, nem lelem az elképzelt hercegemet. Megmondtam neki, hogy úgy érzem, nem egymást keressük, kifizettem az italomat, és szedtem a lábamat, amilyen gyorsan csak bírtam.

A biztonság kedvéért otthon még egyszer, utoljára rákerestem a profiljára. Konstatáltam, hogy a pillangók újra megjelentek a pocakomban, és továbbra is ő a legszebb férfi, akit valaha láttam. Majd ezután fájó szívvel kikövettem minden létező platformon, nehogy újra megkísértsen a csak némán, de akkor nagyon varázslatos férfi.

Nyitókép: Shutterstock