Neked ennyi tényleg elég...?

Előrebocsátom, hogy én sosem tudtam elképzelni, hogy valakivel szeretői kapcsolatban éljek. Ez nem érdem, inkább a büszkeségem és a hiúságom nem engedte, hogy valakinek csak a titkolt szerelme legyek, ráadásul második a sorban. De tény, hogy nők milliói kerülnek hasonló helyzetbe, mint a fent említett lány és nyilván nem azért, mert nem tudnak jobb életet elképzelni maguknak. De miért elégszünk meg azzal, hogy valaki csak lopott órákat töltsön velünk? Ennyi tényleg elég?

A srác ismerősöm is értetlenkedve mesélte, hogy nem érti, ez a lány miért hozza magát ilyen megalázó helyzetbe, hisz ennél sokkal jobbat érdemelne. Zárójelben jegyezném meg, ebben nyilván ő is hibás, de ez a cikk most nem róla szól. A lány is belátta, hogy nincs ez így jól, de azt mondta, hogy túl gyenge ahhoz, hogy kilépjen ebből a helyzetből. Mert még ez is jobb, mint a semmi.

Itt jön az a rész, amikor órákig tudnék írni arról, mennyire nem tudnak a mai emberek egyedül lenni. Eleve elítéli a társalom a szingliket, hisz „tuti valami baj van veled, ha képtelen vagy társra lelni", másrészt nem könnyű egyedül kelni és feküdni és megoldani az élet folyamatos kihívásait. Ráadásul ha egyedül élsz, akkor folyamatosan szembe kell nézned önmagaddal, a félelmeiddel, a beteljesületlen vágyaiddal. De szerintem annál milliószor jobb a szingliség, mint méltatlan és megalázó helyzetbe hozni magadat!

Amikor az ember lánya régóta egyedül él, akkor hajlamos arra, hogy már mindenkibe belelássa, hogy majd biztosan ő lesz az igazi. Illúziókba ringatjuk magunkat, s a szőnyeg alá söpörjük az intő jeleket.

De nem, nem fog. Azért nem keres napokig, mert nem érdekled igazán. Azért akar szakítani, mert nem akar veled lenni. Azért bánik szarul veled, mert nem tisztel eléggé, ahogy te sem tiszteled magad, amikor benn ragadsz egy számodra méltatlan helyzetben.

Amit az életemben leginkább megtanultam, hogy csak azt tehetik meg velem, amit megengedek a másiknak. Ha azt gondolom magamról, hogy nekem csak ennyi jár és nem érdemlek többet, jobbat, akkor nem is fogom megkapni. Ha azt gondolom magamról, hogy nem vagyok méltó mások szeretetére, akkor nem is fognak szeretni. Ami bent, az kint – amit én gondolok magamról, az fog megnyilvánulni a külvilágban.

Mindannyian szeretetre vágyunk, hogy pótoljuk a lelkünkben tátongó űrt. Az egyik nagy tévedésünk, hogy azt hisszük, ezt csak másoktól kaphatjuk meg, holott ez belülről kellene fakadjon, különben mindig függeni fogunk a másik embertől. Ráadásul a szeretetet gyakran összekeverjük a szexualitással és a szenvedéllyel. Sok nő azt hiszi, ha odaadja a testét, azzal kicsikar némi szeretetet a férfiból, de ez sok esetben nem így van.

Jó lenne, ha mi nők sokkal jobban szeretnénk magunkat, mert akkor sokkal kevesebb nő élne bántalmazó, szeretői vagy akármilyen méltatlan kapcsolatban. Jó lenne, ha elhinnénk magunkról, hogy úgy vagyunk szerethetőek, ahogy vagyunk és a legjobbat érdemeljük!

Nyitókép: Shutterstock