Az apák napja margójára: kívánni sem tudnék nálad jobbat, édesapám!

Sokat olvasok, és hallok a mérgező apákról, akik megnehezítik az édesanya, és a gyerekek életét, azonban szerencsésnek mondhatom magamat, mert az én életemben apukám száz, ha nem kétszáz százalékosan jelen volt, és jelen van a mai napig.

Mindig próbáltam ugyanúgy szeretni a szüleimet, de anya alkoholfüggősége miatt minden igyekezete ellenére nekem apa volt az, aki a főszerepet játszotta az életemben. Hálás vagyok neki, hogy kitartott anya mellett, így többé-kevésbé harmóniában nőttem fel. Neki köszönhetem, hogy megszerettem a sportot, a természetjárást, és ő tanított meg az élet igazán fontos dolgaira. Az önzetlenségre, a szabadság és az élet szeretetére, és arra, hogyan kell jól szeretni.

Sosem felejtem el, mennyire vártam kislányként, hogy végre begördüljön a melós kisbusz a ház elé, kiszálljon belőle, és a nappalin átrohanva, elcsúszva az előszoba szőnyegen a nyakába ugorjak. Rengeteget cipelt a nyakában, sokat bicikliztünk, robogóztunk és csavarogtunk együtt, mellette mindig biztonságban éreztem magam. Olyan bástya volt ő egészen pici koromtól kezdve, amit a legerősebb téglákból építettek, és mindig is őszinte és bensőséges volt a kapcsolatunk. Már csak azért is, mert míg anyám sokszor cinkostársként tekintett rám, aki titokban elmegy neki borért, apa gondosan ügyelt arra, hogy jó gyerekkorom legyen.

Életem egyik legszebb napján, az esküvőnkön már csak apukám lehetett jelen, a sors valamiért sajnos így rendelte el. Anyu azt mondta fél évvel előtte, hogy már attól sírhatnékja van, hogy belegondol, apa és a legkisebb lánya, vagyis én egymásba karolva végig megyünk a sorok között. Akkor még senki nem gondolta, hogy ő ezt már nem éli meg.

Bár nehéz volt abban a pillanatban nem összetörni, hogy anyukám nem élhette meg azt, amit annyira várt, csak arra gondoltam, milyen jó, hogy legalább apa itt van velem. Ő, aki mindig is ott volt, úgy, ahogy csak a jó apák tudnak. Egymásba kapaszkodva, egyszerre lépve masíroztunk végig a sorok között, úgy, ahogy egész életemben, egymásra támaszkodva, erőt adtunk a másiknak.

Drága Édesapám!

Hálás vagyok minden áldozatért, amit értünk hoztál, és hogy erőn felül munkálkodtál azért, hogy jó életünk legyen. Hálás vagyok, hogy minden nap azt tanítottad, az élet szép, és megéri küzdeni. Hálás vagyok, hogy belém sulykoltad, utazzak minél többet, mert a megszerzett élményeket nem veheti el tőlem senki. Hálás vagyok, hogy egyedül is fenntartod a családi hagyományokat, és igyekszel anyaként is funkcionálni, ahogy egész életünkben. Hálás vagyok, hogy miattad tudom, egy apa sokkal több egy mellékszereplőnél, és valódi szuperhősként tekintek rád, még ha ezt sosem mondom ki.

Ha kérhetnék valamit, csak azt kérném, maradjon így még nagyon sokáig, és a leendő unokáidnak is tanítsd meg az élet valóban fontos dolgait, és mutasd meg nekik is a helyes utat. Köszönöm, hogy miattad tudom, milyen egy jó apa-lánya kapcsolat. Mindenkinek ilyen apukát kívánok, magunknak pedig rengeteg együtt töltött évet, mert nincs ennél a szövetségnél fontosabb. Anyu biztos a felhők felett mosolyog ránk, és boldog, hogy ilyen családja van. Tudod, lehet, hogy a világnak te csak egy apa vagy, de nekünk te vagy a világ! Boldog apák napját!

Nyitókép: Shutterstock