Férfivélemény: Te komolyan elhiszed, hogy barátok maradhatunk szakítás után?

A szakítás szinte mindig fájdalmas döntés, aminek következtében legalább az egyik, de sokszor mindkét fél sérül. A gyógyulás felé az egyetlen út a továbblépés, azaz nem engedjük, hogy a múlt leláncoljon minket, és a szakítás okozta sérelmeken és fájdalmon töprengjünk. Mégis, szinte minden férfi megkapja (legalább) egyszer a következő mondatot: „Szeretném, ha barátok maradnánk."

Sokszor ez a mondat csak üres gesztus, azért, hogy kicsit tompítson a pofára esés élén, máskor azonban komolyan átgondolt, - véleményem szerint - felelőtlen és önző felvetés. Egy egyszerűnek tűnő menekülési útvonal, annak az illúziója, hogy megtarthatsz az életedben egy olyan személyt, aki fontos része volt mindaddig a mindennapjaidnak. Az érzelmek azonban nem így működnek, a szerelem és a baráti szeretet két különböző, összemoshatatlan érzés. Azt kérni, hogy hagyj fel az egyikkel, és hirtelen kezdd el a másikat érezni, legalább annyira abszurd, mint egy mániás depressziós embernek azt a javaslatot tenni, hogy hagyja abba a szomorkodást és legyen végre boldog. Mintha az érzések egyszerű döntéseken múlnának.

Egy mentsvár az ismeretlenben egy olyan időszakból, amikor biztosan tudtad, hogy boldog vagy. Megnyugtatod magadat azzal a gondolattal, hogy idővel ő is továbblép, de nem teszed fel magadnak azt a kérdést, hogy fordított helyzetben te képes lennél-e tovább haladni az életeddel. Vagy ami még rosszabb, pontosan tudod, mit teszel a másikkal, de elnyomod magadban a bűntudatot, mert képtelen vagy szembenézni önmagaddal és felelősséget vállalni a döntéseidért. Márpedig minden ember életében vannak döntések, melyeket nem lehet elodázni. Amiket meg kell hozni, és vállalni a következményeket akkor is, ha azok saját magad és mások számára is fájdalommal járhatnak.

A szakításnak egy végleges döntésnek kell lennie, különben mindenki csak sérülni fog egészen addig, amíg valamelyik fél nem veszi az erőt, hogy végleg lezárja a kapcsolatot. Bármennyire is nehéz, az ember életének vannak szakaszai, amelyeknek egyszer véget kell érniük. Ahhoz, hogy valamit boldog emlékként őrizhess, tanulj belőle, fejlődj és haladj tovább a magad útján, az életednek bizonyos fejezeteit le kell zárnod. Különben mit sem ért az együtt töltött idő.

Ha valaki tényleg fontos számodra, akkor nem kéred arra, hogy nyomja el az érzéseit, vagy próbáljon változtatni azokon. Csak elfogadod, hogy egyszer minden véget ér, és egymás elengedése ugyanúgy a te feladatod is, mint az övé.

Nyitókép: Shutterstock