Túl sokáig tűrtem melletted

Hogyan szárnyaljak, ha évekig földhöz láncoltak? Hogyan mutassak meg mindent, ami én vagyok, hogy nyissam meg a lelkemet, ha eddig be kellett zárnom azért, hogy megvédjem? Hosszú idő óta gyötörtek ezek a kérdések.

Kerestem a válaszokat, de csak most érkeztek meg. Úgyhogy - bármi is történt velem a múltban, bármit is tett az a férfi, aki a mennyországot ígérte, és örök szivárványt a fejünk felett - folytatom. Mert itt vagyok, élek, és rengeteg nőnek adhatok erőt és hitet. Hiszen sokan vagyunk, akik nemcsak csalódtak, hanem szenvedtek is. Akik évekig némaságba fojtották bánatukat, és redőny mögé rejtették szomorúságukat.

Szerettem, mélyen, de ez nem ok arra, hogy bántsanak. Nem leszek áldozat, sem a rongybabája annak, aki nem tud szeretni, viszont képes minden erejét a bosszúra használni... Lehet, hogy sokáig tűrtem, az is lehet, hogy nem kellett volna, de hajtott a szívem, és egy soha meg nem valósult remény, hogy még jobb lehet.

Forrás: Shutterstock

Azt hittem, a hajnal első fénysugaraival a lehetőségek is megérkeznek, hogy egyszer majd megváltozik, ráeszmél, hogy mit tett, és értékelni fog. Ám nem lett jobb, csak egyre rosszabb és rosszabb. A legkétségbeejtőbb pedig az az érzés volt, hogy ez már örökre így marad.  

Aztán egy napon úgy döntöttem, hogy újra szabad leszek, de másként, mint régen. Azt a könnyedséget, amelyet a kapcsolatom előtt éreztem, nem hozhatom vissza - de a hosszú évek fájó tapasztalataira támaszkodva olyan biztos alapot építhetek a jövőmnek, amely sosem omlik össze. Bárkivel találkozok ezután, a magamba és az erőmbe vetett hitet senki nem veheti el tőlem. Nem fog érdekelni az irigység, ahogyan a féltékenység sem. Ne érdekeljen senkit az életem, ha nem tud róla szép szavakkal beszélni! Ne legyen kíváncsi rám az, akire én nem vagyok!

Mostantól csakis olyan játékba megyek bele, amelyben egyenrangú fél vagyok. Nem adok többet, mint amennyit kapok, és nem viselek el semmi olyat, ami számomra bántó. Akkor becsülök, ha becsülnek, és akkor hiányolok valakit, ha ő sem tudja nélkülem elképzelni az életét. A múlt - amit az a személy tett tönkre, aki ezer csodát ígért nekem - nem terítheti sötét fátylát a jövőmre.

A kulcs a kezemben van, már csak a zárba kell illesztenem, elfordítani, és soha nem nézni vissza. Készülj világ, mert nemcsak álmokat, lehetőségeket látok magam előtt, hanem elért célokat is! Sok mindent elvett tőlem ez a szerelem, de a hitemet, hogy lehet még minden szép, nem sikerült. A sebek gyógyulnak, bár sosem fognak eltűnni. Talán nem is kell, mert fontos, hogy mindig emlékezzünk arra, amit átéltünk, és amiért átértékeltünk mindent: pillanatokat, érzéseket, terveket.

Az óra ketyeg, az idő pereg - de most már értem teszi, mert nem a végtelen szomorúságot látom magam előtt, hanem a boldog perceket!


Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek