Az önmegvalósítás NEM azt jelenti, hogy felrúgsz mindent!

Egy kicsit példaképként tekintek rájuk - talán, mert már én is mentem "világgá". Budapesti gazdasági ügyintézőből az egyiptomi tengerparton találtam magam, mint búvároktató tanonc (egy visszaútra elegendő készpénzzel). Bár én valóban megvalósítottam az álmomat annak idején, mégis aggódva figyelem, manapság mekkora divat lett könnyedén odavetni: "Rúgj fel mindent, csomagold össze a bőröndödet, és élj az álmaidnak!"

Bármi lehetsz! Szivacshalász Kiribatin, festő a Montmartre-on vagy dokumentumfilmes sarkvidéki utazó... Ezzel szemben a másik, "extrán óvatos" oldal azt szajkózza: legyen egy tisztességes munkád, és csak szabadidőben foglalkozz a hobbiddal!

Kinek van igaza?

Kívülről nézve tényleg úgy tűnhet, hogy az utazók és kalandorok élete mesés, és szerencsésebbek, mint az átlag. Annak idején én is rengetegszer megkaptam: "Neked könnyű, hiszen a tengerpart az irodád, és kedvedre lubickolhatsz!"

Csak azt felejtették el, hogy az idegen, muzulmán országba való beilleszkedés közel sem ment egyik napról a másikra. Rohadt meleg volt, hatvan kilométert kellett autózni egy zsömléért, és a pult alól adták a szalonnát, fekete szatyorban... Eleinte pedig - amíg nem tanultam meg búvárkodni - a bérbe adott, összepisilt búvárruhákat öblögettem a fertőtlenítő medencében...

Biztos vagyok benne, hogy a bakancslistás utazós család nekiindulása sem volt könnyű menet - ahogy a festményeidet sem vásárolnák fel rögtön az első nap Párizsban, ha festő akarnál lenni. Egy külvárosi albérletben rágcsálnád a kifli csücsköt totál csórón hónapokig, amíg el nem kel az első képed húsz euróért... A megoldás valahol a középúton van. Nemcsak a dögunalmas átlagélet és a szuperkalandos világjárás létezik: vannak árnyalatok. Meg kell találni azt, amelyik boldoggá tesz.

Én fiatalon, egyedülállóként könnyűszerrel megtehettem, hogy összecsomagolok és világgá megyek. Ha viszont családod, lakáshiteled, netán idős szüleid vannak, akkor nem boríthatsz fel mindent egyik napról a másikra, csak azért, mert ez a szíved vágya - de ez nem jelenti azt, hogy maguk alá kell, temessenek a szürke hétköznapok.

Viszont arra se hallgass, aki szerint akár már holnap új életet kezdhetsz a férjeddel és a három gyerekeddel Tahitin - hiszen annak idején neki is könnyen ment... (Utólag minden könnyűnek tűnik.) Ahelyett, hogy azonnal felborítasz mindent, kisebb változtatásokkal kezdj, próbáld ki, mennyire megy az adott dolog!

Festő akarsz lenni? Fess néhány festményt, és szervezz egy mini kiállítást a helyi művelődési házban! Indíts festő szakkört délutánonként! Az első kis lépések megtétele után akár oda is eljuthatsz, hogy kiállításod legyen Párizsban - egyáltalán nem lehetetlen. De az is lehet, hogy már az út felénél rájössz: így is tökéletesen elégedett vagy...

Bár családosként már több tervezést igényel, már most tudom: ha gyerekeink lesznek, a bakancslistás család nyomdokaiba szeretnék majd lépni. Ha évekre nem is tudjuk feladni az itthoni életünket, egy nyári szünetet azért végigutazhatunk, pár hónapos gyűjtés és munkaszervezés árán, fizetés nélküli szabadság alatt. Csak össze kell vetni a való életet a megoldási lehetőségekkel - ha van cél, akkor a hozzá vezető út is létezik...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock