Az idő értéke felbecsülhetetlen: könyörgöm, ne játssz máséval!

Közel a harminchoz értem, amit gyerekként a szüleim és a nagyszüleim mondogattak nekem. Még most is itt csengenek a fülemben ezek a mondatok: annak örülj, ami most van, éld meg a mát, ne játssz más idejével. Most már értem, mire gondoltak, pedig akkor csak üres mondatoknak tűntek...

Nagyapám pedagógus volt, az az igazi, vaskalapos, régi fajta. Bertalan bácsit nagyon szerették a gyerekek, de tartottak is tőle, akárcsak én, pedig nekem Berci papa volt. Emlékszem, amikor az iskolába értem jött, a tanáraim szinte körülugrálták, tudták, milyen nagy neve van a szakmában. Emellett nem sokan kapták meg akkoriban a gyémánt diplomájukat. Szigorú volt, és következetes, nagyapának viszont a legjobb. Neki köszönhetem, hogy tudom, milyen fontos az idő.

Egyszer, egy délután náluk tanultam. Emlékszem, egy kicsit összevesztem vele, mert határozottan kiállt amellett, hogy a tanulás után jöhet a pihenés, nem pedig fordítva. Feszegettem a határait, próbálkoztam, hátha megcserélhetjük a sorrendet, de hallani sem akart erről. És akkor levett a polcról egy könyvet, amiben Wass Albert legszebb versei voltak csokorba gyűjtve. Soha nem felejtem el, amikor azt mondta, keressem csak ki a tartalomjegyzékben Az idő értéke című verset, és olvassam fel hangosan.

Akkor és ott még nem értettem, miért olyan fontos ez, és nem szerettem hangosan olvasni, de ennyi év elteltével boldog vagyok, hogy nekem nagyapám tanította meg, miért értékes az idő. És azt is, hogy a felesleges hisztimmel elpazarolok egy csomót. Bárcsak most is felolvashatnám neki ezt a verset...

Forrás: Shutterstock

"Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? "

- áll a versben. Hála nagyapámnak - és persze a szüleimnek, akik milliószor hajtogatták, hogy a jelenben kell élnem - tudom, hogy a leggonoszabb emberek azok, akik máséval játszanak.

 

Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy a világ legnagyobb kincsét, az időt ellopjuk másoktól.

Legyen szó egy pár perces késésről, órákról, esetleg napokról, legrosszabb esetben pedig évekről. Annyira kevés időnk van, és úgy rohannak a napok. Olyan jó lenne kihasználni, megélni azt a keveset, ami adatik.

Állj meg egy pillanatra, ne rohanj mindig, és próbálj meg a mostra összpontosítani. Éld meg a pillanatot, legyél minél többet azokkal, akik boldoggá tesznek, és használd ki az időt, amennyire csak tudod. Más idejével pedig soha, de soha ne játssz, mert az idő nem vár senkire. És azok a pillanatok, amik most vannak, soha nem jönnek vissza...

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek