Eljátszottad minden esélyedet, most mégis vissza akarsz szerezni... Miért?

Az együtt töltött évek alatt mindig azon dolgoztam, hogy a lehető legnagyobb összhangban működjön a kapcsolatunk. Sosem volt fáradtság megbeszélni a nézeteltéréseinket, vagy elmagyarázni akár százszor ugyanazt, de számodra mindig teher volt, ha valamit meg kellett beszélnünk. Már eljátszottad minden esélyedet, mégis most akarsz visszaszerezni. Kérdem én: miért?

A szakításunkat nem tudtuk egyszerűen lezárni, hiába mondtam, hogy részemről ennyi volt, nincs tovább. Szeretted volna, hogy hagyjunk kiskapukat, hátha vissza tudsz majd táncolni. Abban bíztál, hogy az idő képes megoldani a problémáinkat, és a távolság majd közelebb hoz minket egymáshoz. Hallgattalak és azon gondolkodtam, hogy te valóban elhiszed azt a sok hülyeséget, amiről beszélsz? Miért most akarod felpezsdíteni a kapcsolatunkat, amikor mostanság már beszélgetni sem tudtunk egymással?

Egyetlen kérésem volt feléd, mégpedig az, hogy a szakításunk után legalább egy teljes hétig ne beszéljünk. Az hagyján, hogy már akkor üzentél, amikor elköltöztél, de ezt követően még nyolc másik alkalommal is kerestél. Először kedvesnek találtam az üzeneteidet, és arra gondoltam, hogy biztosan megvisel az elválásunk. Azonban a sokadik leveled után kifejezetten frusztrált, hogy a kérésemet nem tudod elfogadni. Rájöttem, hogy valójában téged nem érdekel, hogy nekem ezzel csak ártasz, mert neked csak az számít, ami neked jó.

Forrás: Shutterstock

Nem akartalak megbántani, de jeleznem kellett, hogy csak vészhelyzetben hívj vagy keress engem. Szerettem volna feldolgozni a szakításunkat, ami nem ment úgy, hogy minden másnap fotókat küldtél a régi emlékeinkből. Nem értem, miért hitted, hogy ez rendben volt így. Úgy is reagálhattál volna, hogy a továbbiakban tiszteletben tartod a kérésemet, de te ehelyett megpróbáltad elhitetni velem, hogy ismét én gondolkodok rosszul. Döbbenten néztem az üzenetváltásunkat, és azon tűnődtem:  valóban ennyit bírtál leszűrni a helyzetből?

Az az igazság, hogy már nem tudok mit kezdeni a próbálkozásaiddal. Amíg együtt voltunk, számtalanszor átbeszéltük a problémáinkat, a kihívásainkat, de nem történt változás. Rá kellett jönnöm arra, hogy egyedül nem tudom megmenteni a kapcsolatunkat, bármennyire is szerettem volna. Ha csak én akarom, úgy nem fog menni. Neked kényelmes volt a langyos víz, és csak akkor akartál cselekedni, amikor már felálltam és azt mondtam: elég.

Kérlek, ne most teperj! Ne most akard megmenteni az elmúlt szerelmünket! Rég nem él a vágy, a szenvedély, a mindent elsöprő szerelem, amiért te harcolni akarsz. Már megszoktad, hogy a mindennapjaid része vagyok, de engem már nem tett boldoggá a közös életünk. Ha őszinte akarok lenni, az utolsó évben elfelejtettük, milyen igazából élni. Bezárkóztunk a négy fal közé, és a legizgalmasabb programunk az volt, hogy elmentünk a heti bevásárlásra. Ismerd fel, hogy kapaszkodsz a múltunkba és az együtt töltött évekbe, miközben pontosan tudod, hogy nekünk már nincs közös jövőnk. Inkább élj, dolgozd fel a szakításunkat, és emlékek helyett kezdj el élni a jelenben!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek