alkohol alkoholfüggőség kibeszélő magazin alkoholfogyasztás absztinencia
Sosem próbáltam ki a dohányzást és a drogokat sem, de az alkoholt nem tudtam megúszni. Anélkül nem lehet sem bulizni, sem pasizni, sem barátokkal találkozni. Így hát belecsúsztam...

Középiskolában a többiek elkezdtek inni, szerencsére csak egészen a vége felé, amikor 17-18 évesek voltunk. Én nem koccintottam velük: nem láttam értelmét. Nekem jól ment az ismerkedés anélkül is, és ahhoz sem volt szükségem piára, hogy táncolni tudjak. Plusz nem is ízlett.

Persze a pasim imádott berúgni. Sokat jártunk házibuliba, ahol ő 11-re rendre taccsra vágta magát, én pedig - a jó barátnő – fogtam a kezét, miközben hányt. Közben pedig gyűlöltem, amiért kimaradok a tűzijátéknézésből szilveszterkor, mert ő nem tudta, hogy hol a határ.

Főiskola alatt valahogy mégis megjött a kedvem az iváshoz, így hamar behoztam a lemaradásomat. Simán legurítottam egy üveg bort egyedül és ittam a feleseket a többiekkel. Szerettem azt a könnyedséget, amit az alkohol adott: nem feszengtem, bárkivel könnyen szóba elegyedtem, sosem éreztem magam egyedül. De ami a legfontosabb: így én is el tudtam viselni a részegeket!

Erre akkor jöttem rá, mikor egyetem végére felmondta a gyomrom a szolgálatot. Nem bírtam többet inni: már egy deci bortól is borzalmas másnapossági tüneteket éltem át. Sőt, sokszor már ott, a buliban rosszul lettem: mintha a vodka késsel szurkálta volna a gyomrom...

"Sebaj, majd a gyógynövényes rövidital biztos gyógyít!" – javasolták lelkesen.Nem gyógyított - helyette hatalmas lufivá dagadt a gyomrom. Szúrt és büfögnöm kellett.

Nem volt más választásom, le kellett mondanom a piáról. De ez egyáltalán nem volt egyszerű! Nem, függő azért nem voltam. Nem kívántam az italt, nem ittam csak úgy magamban, de egyszerűen a társas helyzetekben képtelen voltam kikerülni az alkoholt. Mert hol tudsz összefutni barátokkal, ha nem egy kocsmában? Hiszen a korombeliek legjobban egy sör mellett szeretnek beszélgetni.

Teát inni meg igencsak nehéz, míg a többiek piálnak... Cikinek éreztem és igen, hiányzott az a bódultság, amit a pia ad. Frusztrált, hogy míg a többiek egyre egyszerűbbre itták magukat, addig én csak fáradtam és fogyott a türelmem. Nem bírtam elviselni a részegeket, idegesítettek!

Forrás: Shutterstock

Marhaságokat beszéltek, össze-vissza váltogatták a sokszor teljesen felszínes témákat, nem győzték túlharsogni egymást és közben tukmáltak engem is. Nekem pedig rossz kedvem lett, mert tudtam, hogy nincs jó választás: vagy rosszul leszek, vagy hallgatom a hülyeségüket.

Nem láttam kiutat.

Utáltam a világot, amiért ennyire alkoholcentrikus. De legjobban a testemet utáltam, amiért azzal büntet, hogy nem csatlakozhatom a többiekhez és nem választhatom az egyszerű utat a bódult lazaságig és gondtalanságig. Mérhetetlen keserűség szállt meg, amiért nekem ebből mind ki kell maradnom. Mivel érdemeltem ki? Igazságtalannak éreztem! Megutáltam a bulizást, elkezdtem nagyon öregnek és sótlannak érezni magam.

Semmilyen jó választ nem tudtam kitalálni arra, hogyan mondjak nemet az italra.

A választék sem rózsás alkoholmentesekből: a refluxom miatt a cukros, szénsavas italokat és a limonádét is kerülnöm kell. Este már nem kávézom, vízért meg sajnálok annyit fizetni. Üres kézzel ülni a bárban pedig ciki...

Akkora volt bennem a keserűség, hogy csak a panaszkodás ment. Ha borral kínáltak, én elkezdtem sorolni a szörnyűséges tüneteket, amiket az ital okoz. Képtelen voltam mosolyogva csak annyit mondani: „Köszönöm, nem kérek." Nem volt jobb megoldásom, mint kivonni magam a bulikból. Inkább nem mentem sehova, és azokat a barátaimat is elhagytam, akik csak alkohollal tudják jól érezni maguk.

Idővel pedig szépen lassan elkezdtem gyógyulni. Most már meg tudok inni egy-két pohárral anélkül, hogy gondjaim lennének, - így nem kell kimaradnom a baráti csevejekből.

A baráti köröm is változott: most már inkább olyanok vesznek körbe, akik elfogadják, ha csak keveset kérek, vagy ha csak vizet iszom.

Sőt, egyre többen vannak, akik szintén nem kérnek inni. Belenőttem abba a korba, amikor újra be tudunk csípni egy-egy pohártól. Szeretem ezt a kort! Igyekszem okos lenni, hogy ne csússzak bele újra a mértéktelenségbe és imádkozom: ne üssön be újra a kór, ami nem enged majd inni egy kortyot sem.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.